Marci a csúcson

„Az történt ugyanis, hogy egy Nike Air Maxben – fogalmam sem volt róla, hogy van ilyen cipő – ült be a stúdióba, hogy kérdéseket tegyen fel Márki-Zaynak, annak a »miniszterelnök-jelöltnek« – aki láthatóan egyre hőbörödöttebb és komolyan is gondolja a kormányfői ábrándokat. A cipő egyébként gusztustalan és ronda, nem is csodálom, hogy tetszik neki – de ez legyen az ő baja.

A kérdés – amit feltennék neki – arra a kijelentésére vonatkozik, mely szerint: »…soha nem állítottam egyetlen nyilvános szereplésemben sem, hogy anyagilag deprivált helyzetben lennék. Nem vagyok – sem módos, sem szegény; magyar viszonylatokban abszolút a felsőközép-osztályhoz tartozom.« Egyébiránt pontosan a »felső-középosztálybeli« státuszát hangsúlyozza a lábbelivel, azt, hogy oda tartozik, mert képes annyi pénzt adni érte. Nekem van, mert én megengedhetem magamnak, mert én megérdemlem.

Csak megjegyzem, hogy megfigyeltem a FreeSZFE-filmen is: az ifjú lázadók kivétel nélkül a»felső-középosztályhoz« tartoznak. Különösen a boglyas hajúak, akik szerintem reggel órákat töltenek a tükör előtt, hogy a frizurájuk kellően széltéptének látsszon. Amúgy a farmerük is széltépte. (Mondjuk azt nem értem, hogy miért kell a megfelelő lyukakkal venni a nadrágot, nem lehetne folytonossági hiányok nélkül vásárolni és saját kezűleg okozni rajta? Persze lehet, hogy az nem eléggé művészi.) Meghökkentően lapos közhelyekkel operálnak, miközben a pohárba hamuznak és széjjelhajigálják a szemetet.

Mindenesetre ha a felső-középosztály nekiáll baloldalivá válni, akkor feleslegessé válik a nagy igyekezet, hogy oda jussanak, ahová, elég lenne szegénynek maradni. Persze az snassz.”