Amiben a Fidesz egyetért az SZDSZ -szel

„Magyar Bálint SZDSZ-es miniszter a Magyar Narancs hetilapnak 2006 februárjában ezt mondta: »Ilyen volt például a közalkalmazotti státus és az ezzel járó kötöttségek fenntartása a felsőoktatásban (mint meghozandó kompromisszum az akkori törvénymódosítás érdekében- szerk.), amely alapvetően teljesítmény- és versenyellenes. Pedig a diákoknak, a tudománynak, egész Magyarországnak alapvető érdeke lenne, hogy teljesítmény- és versenyelvű szabályozás legyen ezen a téren«.

Vagyis: mind a Fidesz, mind az akkori SZDSZ úgy vélte, hogy a közalkalmazotti jogviszonyt vissza kell szorítani. A mostani kormánypárt fizetésemelési ígérettel igyekezett lenyeletni a munkajogi védelem csökkentésének keserű piruláját, nem említve meg, hogy a béremelést a közalkalmazotti jogviszony egyáltalán nem zárta ki (pl. a bértábla számainak, szorzóinak emelése vagy más pótlékok révén).

Maradva a felsőoktatásnál: a már említett interjúban Magyar Bálint szomorúan vette tudomásul, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a felsőoktatási intézmények új testületeit, a gazdasági élet reprezentánsaiból álló ún. irányító testületeket, amelyek érdemi döntésekkel szólhattak volna bele a főiskolák, egyetemek által hozott fontosabb döntésekbe. A Fidesz tanult Magyar Bálinttól: a NER időszakban meghozott nemzeti felsőoktatási törvény konzisztóriumokat ültetett az egyetemek nyakára, és e konzisztóriumok tagjainak a többségét a fenntartó (a minisztérium) delegálta. Az indok SZDSZ-ízű volt: legyen szorosabb kapcsolata a felsőoktatásnak a gazdasági élet szereplőivel. A Fidesz itt azonban már jelentősen túllépett az egyetemi autonómia korlátozásán az SZDSZ-hez képest: a kormány által kinevezett kancellárok vétójogot kaptak az intézmények gazdasági ügyeit érintő (azaz kiemelten fontos) ügyekben.

És végül: az SZDSZ kedvelte a nyugati multinacionális cégeket, míg a Fidesz a 2010-es rendszerváltás után erőteljesen a »multik« ellen folytatott kommunikációs hadjáratot, és ezt tettek is kísérték. Az Orbán-kormány jelentősen megemelte a bankadót, bevezette a főleg multikat sújtó kiskereskedelmi pluszadót, reklámadót. Ám nem egy külföldi nagy céggel kötött később stratégiai megállapodást a kormány, és sok-sok milliárddal támogatja a mai napig a Magyarországon lévő nyugati cégeket (igaz, nem csak azokat: a kínai cégekkel is jó együttműködésre törekszik). A reklámadó mértékét – igaz, az EU erőteljes nyomására – jelentősen lecsökkentették, sőt átmenetileg le is mondtak róla.

A Fidesz és az őket támogató megmondóemberek, értelmiségiek számos alkalommal kárhoztatják még ma is az egykori liberális párt szerintük nemzetveszejtő, magyarellenes, globalista politikáját. Ám Orbán Viktor nem szégyell tanulni egykori liberális ellenfeleitől sem, igaz, ezt persze nem veri nagy dobra.”

Nyitókép: MTI Fotó: Mohai Balázs