„Miért nem szabad kimondanom az ember és ember közötti, természet adta vagy teremtett külső és belső különbségeket? Mi célból kell együtt bólogatnom azokkal, akik mást gondolnak, és megengedőbbek az abortusszal vagy az eutanáziával szemben? Miért kell ugyanúgy vélekednem a »klímakatasztrófáról«? Mi végett kellene nekem elfogadni azt, hogy a multikulturális társadalom szükségszerűen jó, a nemzet pedig csak korlátokat épít a szabadság előtt.
Egyáltalán, hogy is van ez? Ha nem értek egyet a »haladó« és trendi csoportok véleményével, legújabb ügyeikkel, céljaikkal, akkor tényleg kirekesztő lennék? A válasz kulcsa a tolerancia szóban keresendő, amit birtokba vettek és pörölyként használnak a baloldalra átlavírozott liberálisok.
Ha nem értesz egyet velünk, akkor kirekesztő, intoleráns alak vagy – egyszerűsödik le végül az ítélet mindenkivel szemben, aki nem követi a progresszív csoportok nézeteit. Homofób, xenofób, rasszista, soviniszta, gyűlölködő – röpködnek a jelzők. Vagy egyszerűen csak lesajnálnak, mint a »sötét középkorban« megrekedt, egyszerű, buta embert. Nem túl hízelgő egyik sem.
A természetellenes egyenlőségre, sokszor az egyformaságra törekvő baloldali mozgalmak mára felvállalták a liberális ügyeket. Habár a szabadság és az egyenlőség között a gyakorlatban mindig is ellentmondás feszült, ma is, mint annyiszor a történelem során, egyes forradalmi csoportok megpróbálják elméletben az egyiket a másikba szuszakolni. Igyekeznek a korlátlan szabadság megnyilvánulásának lehetőségében az emberek között egyenlőségjelet tenni. Így jönnek létre azok a mesterséges identitáscsoportok, amelyekért (pontosabban amelyek szabadságáért) küzdeni lehet és kell is. A küzdelem maga a progresszió, a küzdelem maga a politikai hatalom fenntartása (akárcsak a szocializmusban).”