JFK. 2.

„Miután az elnök másodszor is visszabóklászott a terembe, mert nem találta a mosdót, egy fehér házi gyakornok elkísérte az épület legtávolabbi pontján található vécébe. Az alelnök rögtön el is foglalta helyét az asztalfőn. A kivetítőn a január 6-i washingtoni összetűzések képkockái futottak, a jelenlévők ösztönösen elmosolyodtak a videók láttán. Az alelnök belekezdett az értékelésbe:

 „A capitoliumi ostrom jól sikerült, 200 statisztával, jól fényképezve eladtuk óriási félelmetes tömegnek; ez a sámán marha egy ötlet volt, én elleneztem, mert épeszű ember nem kajálja be, de mégis bejött. A terv első részét aránylag könnyen teljesítettük. Most jönne a nagyobb dobás”.

Kattintott a kezében tartott távirányítóval, egy másik film futott a vásznon. Nyitott gépkocsi halad lépésben, az út mentén emberek integetnek. Az autóban ülő hirtelen hátrahanyatlik, a kocsi gázt ad.

Ismerős, ugye? Nos, valami hasonló következne. Mindannyian tudjuk, hogy elkerülhetetlen, és sokban leegyszerűsíti a kormányzati program végrehajtását. Nem kéne tovább vesződnünk a populistákkal, trumpistákkal, keresztényekkel és konzervatívokkal, tradicionalistákkal és fehér férfiakkal. Ürügyet szolgáltathatna a szükségállapotra, a szabad fegyverviselés eltörlésére, akár a republikánus párt betiltására…”