Ellenzéki szavazók elleni gazdasági polgárháború

„Vajon milyen végső cél vezérli a kormányzatot, vagy meddig megy el ebben a politikai hadjáratban? Csődbe akarják vinni az önkormányzatokat, elvenni a maradék jogköreiket, vagy „csak” arról akarják meggyőzni a választópolgárokat, hogy minden helyi baj a polgármesterek hibája?

Valószínűleg ezek valamilyen kombinációja. Úgy lehet vele Orbán Viktor, hogy majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Nem tudom másként értelmezni ezt a folyamatot, mint az ellenzéki szavazók elleni gazdasági polgárháborúként, amellyel az önkormányzati választás eredményét akarják felülírni. Kizárólag hatalmi szempontok vezérlik őket, ám a politika uralma alá hajtott, központosított társadalmi alrendszerek működése összeomlik és nagyon rossz minőségű lesz, ami szükségszerűen visszaüt a kormányra is.

Ez a kukaholding esete, csak nagyban.

Pontosan, de ugyanez az eredmény a társadalompolitikában is: a 28.500 forintos nyugdíjminimum világszégyen, márpedig ehhez a küszöbhöz van kötve megannyi szociális ellátás is. Ez gyökeresen más ahhoz képest, amit például én gondolok arról, hogy akár Józsefvárosnak, akár Magyarországnak mire van szüksége. Lehet felülről uralni és szervezni egy társadalmat, de ennek az a következménye, hogy csak a felső öt-tíz százalék politikai érdekképviseletét látja el a kormány, a többiekét nem.

Ennél szétszakítottabb, széttartóbb társadalomban, mint amilyen a mostani magyar társadalom, én még nem éltem, a Kádár-rendszerben sem, pedig én aztán nagyon meg akartam szabadulni a Kádár-rendszertől. Pontosan azokkal együtt, akik most ezt teszik velünk. Nem engem üt meg Kocsis Máté vagy Sára Botond, hanem azt a hetven-nyolcvan ezer embert, aki itt él. Nekik nem jut majd olyan minőségű óvoda vagy bölcsőde, szociális segítség, más szolgáltatás az önkormányzattól, amire nagy szükségük volna. Márpedig az állam képviselőit nem nagyon szoktam látni, hogy beállnának a helyünkre.”