„Elsőre megrémültem az ötlettől, de piszkosul jó adás lett végül a Partizán Heti Hetesre emlékező műsora. Mégpedig mindenekelőtt azért, mert nagyon jó kordokumentuma annak, hogy a kilencvenes évek végének és a kétezres éveknek a nyilvánossága egyrészt mennyivel magasabb szinten volt, mint a mai, másrészt, hogy ez a relatív magasság valójában annak a lejtőnek volt a teteje-eleje, aminek most az alján (de valószínűleg sajnos még mindig nem a legalján) vagyunk. Az is szépen kirajzolódik, mennyire nincs meg másfél évtized távlatából sem az önkritika szándéka az akkori mainstream véleményvezérekben, akik, ugye egyrészt még mindig sokkal jobbak (vagy legalább profibbak) voltak, mint a maiak nagy része, másrészt mégis csak ők adták az első lökéseket azon a bizonyos lejtőn.
A Hajós András 2006-os, Gyurcsányt lemondásra felszólító hírtévés beszéde utáni adás (és, amit erről most is mondanak) ennek a lejtő eleji állapotnak a legtökéletesebb orvosi lova. Hajóst majdnem kirúgják, mert mást mer mondani, mint ami az elvárás (ma azonnal kirúgnák a köztévéből, vagy a TV2-től), a műsorban akkor és most is atyaian számon kérik a hülyegyereket, hogy kiszólt a kánonból (ma a távollétében, miután kirúgták, neveznék hazaáruló Soros-bérencnek.)
Ha ma kibukunk azon, ahogy a kormány propagandmédiájában az ellenzéki tömegmegmozdulások után milyen mocskos, aljas és hazug módon beszélnek a résztvevőkről, akkor azért emlékezzünk arra, hogy 2006-ban Magyarország legnézettebb műsorában is ültek olyanok, akik szerint a Kossuth téri tiltakozók »felbérelt statiszták«, vagy a »Kossuth teret összeszaró« véglények voltak. (Ma meg jóformán csak ilyen szintű figurák ülnek a NERmédiában.) Összességében civilizáltabb, értelmesebb, tisztességesebb nyilvánosság volt 15-20 éve? Igen. Ugyanakkor: civilizált, értelmes, tisztességes nyilvánosság volt ez? Nem, már ez sem volt az.”