Harmincnégymillió

„A magyar miniszterelnök a negyedik helyre került a »doer«-ek, vagyis cselekvők listáján, többek között az uniós költségvetéssel és az úgynevezett jogállamisági feltételekkel kapcsolatos vita miatt.

Szokás szerint persze a Politico ezúttal sem túl kedves, rövid leírásuk egyértelműsíti, hogy szerintük a rebellis Magyarország a rossz oldal a vitában, a liberális EU pedig a jó, a végén pedig még egy kis ábrándocskát is elpuffantanak arról, mi értelme annak, hogy Magyarország az unióban maradjon – mintha a közösségnek annyira jót tenne egy újabb exit.

Egyértelműen kiolvasható a szokásos liberális rosszindulat mögül, hogy a magyar miniszterelnök bizony megkerülhetetlen tényező az unióban. A balliberális oldal tíz éve kárál, hogy Orbán Viktor elszigetelődött Európában, meg kivezet minket onnan és hasonló szamárságok, de a helyzet az, hogy a nagy uniós országok között többnyire nem simulékonysággal lehet érvényesülni. Brüsszelben valóban olyan kelet-közép-európai vezetőket akarnak látni, akik mindenben keresik a nagyok kegyeit, akik mindig csak kicsik akarnak lenni, kérés nélkül is megtesznek bármit, ami ellentétes országuk érdekeivel. Az ilyen állam- és kormányfők nevét nem sokan jegyzik meg, és végképp nem kerülnek fel azok listájára, akiknek a véleményére – tetszik, nem tetszik – oda kell figyelni.

Fontos, bár nem új kijelentés a brüsszeli lap részéről, hogy Orbán Viktor megnyerte a migrációs vitát. Noha Európa-szerte egyre többen állnak ki a bevándorlás megfékezése mellett, egyre többen látják, milyen veszélyei vannak a kudarcos integrációnak, Brüsszel mellett mintha elment volna az egész vita. Hiába tett az elmúlt évben biztató kijelentéseket is Ursula von der Leyen, az általa vezetett Európai Bizottság folyamatosan olyan akciótervekkel áll elő, amelyek évekkel visszavetik a vitát.”