Egyszer volt, hol nem volt

„Szervusztok, gyerekek! Remélem, ágyban vagytok már! Ma este a gonosz és ostoba ellenzékről mesélek nektek.

Volt egyszer egy Magyarország. Ennek a Magyarországnak annyi gyermeke volt, mint a rosta lika – vagyis úgy nagyjából tízmillió. Ennek a megszámlálhatatlanul sok gyereknek a döntő többsége teljesen normális volt, függetlenül attól, hogy aktuálisan miben hitt, melyik pártnak szurkolt és melyik volt a kedvenc focicsapata. Volt azonban néhány mostohagyermeke is, ezek magukat »ellenzéknek« nevezték, és elkülönültek a többiektől.

Az volt az álmuk, hogy egyszer majd leváltják az ország népét, megteszik magukat neomarxista-neoliberális-neonáci családfőnek, és ezt elnevezik majd »demokratikus kormányzásnak«. Egy guriga vécépapírt sem voltak képesek önállóan és egyetértésben megrendelni, de abban egyetértettek, hogy »azorbánnak menniekell«, s hogy ezért bármit megtehetnek.

Egyszer azt találták ki, hogy felkeresik Brüsszel nevű gazdag, eltunyult és meglehetősen gonosz nagybácsikájukat, és tőle kérnek segítséget. Brüsszel nagybácsi meg is ígérte ezt nekik, majd felhívta a távoli, ám annál gazdagabb, eltunyultabb és sokkal gonoszabb másik nagybácsit, Sorost. A két vénember megbeszélést tartott, végül megegyeztek abban, hogy »jogállami kritériumok«, s hogy Magyarországot meg kell büntetni. Magyarország ekkor felkereste testvérbátyját, Lengyelországot, és együtt bejelentették, hogy nem így lesz, hanem másképpen. És tényleg másképpen lett.”