Egyszer a marxisták feje lágya is benő?

„És tényleg hisz is benne, az eszme megvalósításával kapcsolatos eddigi tapasztalatok ellenére. Marci maga a megszemélyesülése annak a visszatérő anekdotának, amit a műsorban is rendszeresen előveszünk, hogy a kommunisták mindig azt mondják, hogy az eddigi százmilliós áldozatok és végzetes anyagi károk, amelyek a különféle kommunista próbálkozások – Szovjetunió, Kína, Vietnám, Kambodzsa, Kuba, Észak-Korea, Angola, stb.– során keletkeztek, azok csak a hibás végrehajtás miatt történtek, és hogy az nem is igazi kommunizmus volt…, de majd most, nekünk sikerülni fog! Ezt persze gúnyosan szoktuk mondani, ugyanakkor cseppet sem bagatellizálva a dolog komolyságát, a kommunista eszmék életveszélyes mivoltát.

Ezzel szemben én abban a – a gyakorlatban is megbizonyosult – tételben hiszek, hogy minden hibája mellett a kapitalizmus egész egyszerűen működik. Mert ösztönzi az embereket a teljesítményre, a munkára, életük saját kézbe vételére, a többet, jobbat elérni akarásra. Az emberi természetben genetikailag meglévő versenyszellem nem csak az egyes egyének győzelmét képes hozni a másikkal szemben, hanem az így létrejött teljesítmények, produktumok ugyanakkor a tömegek számára is hasznosak tudnak lenni. Közben a legsikeresebb, legjobb produktumok létrehozói »mellékesen« meg is gazdagodnak.

Ha ez a gazdagodás valóban »mellékes«, tehát a létrejött érték hozadéka, egyfajta mellékterméke, nem pedig öncélú, akkor semmi baj a kapitalizmussal. Nyilván akkor van baj, ha a sikeres szereplők, egyének és vállalatok a saját további gyarapodásuk, növekedésük érdekében, a meglévő erőfölénnyel visszaélve már a gyengébb helyzetben lévők alapvető létfeltételeit, életminőségét, legvégső esetben emberi szabadságát is veszélyeztetik.

Amint azt ma láthatjuk, tapasztalhatjuk is, nem vitás. Ezekkel a folyamtokkal szemben viszont épp nem az internacionalizmus képes védekezni, hanem a szuverén nemzetállam. Amelyik egyrészt törvényekkel képes korlátozni a globalista gazdasági szereplők térhódítását, anélkül, hogy gátolná az általuk létrehozott értékek, javak hasznosulását a szélesebb társadalom számára. Másrészt pedig képes lokális alternatívákat is nyújtani, ösztönözni a helyben létrehozott értékeket és ezek fogyasztását.”