Család, szeretet, ünnep – politika?

„Karácsonyra mindenki igyekszik ünnepet teremteni a lelkében és környezetében. Vannak szerencsések, akiknek mindehhez elég jelen lenniük a szokásos otthonukban a szokásos emberekkel. Másoktól erőfeszítést, vagy épp lemondást kíván ez az eleve idén megnehezített ünnep.

És vannak azok, akiknek nincs, vagy egyáltalán nem idilli az ünnepe. Hiszem, hogy a politikának most elsősorban velük van dolga. Persze, fontos feladat az is, hogy akinek működik az élete, azt ne nehezítsük, hanem hagyjuk békén élni. Ne írjuk elő nekik a helyes ünneplést és a kötelező családformát sem. De az ünnepi időszakban különösen világos, hogy igazi aktív, segítő feladatunk azokkal van, akiknek a karácsony nem azt jelenti, mint amit a kirakatokban látunk. Ezért azt szeretném, ha most és a jövőben különös figyelemmel tekintenénk:

azokra a szegény családban élő gyerekekre, akiket a járványveszély alatt, az intézmények bezárása miatt végleg szem elől vesztettek az intézmények

azokra a családtagokra, akik éhbérért otthon ápolják valamelyik hozzátartozójukat

az idősgondozás teljes rendszerére, így azokra is, akik ilyen intézményekben élnek, és az itt dolgozókra

Szeretném, ha a műteremben, díszlet-karácsonyfánál készített fotók, a tökéletes családi csoportkép mellett idén élményt szerezne minden politikus arról is, milyen egy nehéz karácsony. Azt szeretném, ha személyesen jutna tapasztalathoz arról, ahol a szenteste, a karácsonyi ünnepnapok nem önfeledtek. Minisztériumi vagy pártfotós nélkül, szelfi nélkül, csak azért, hogy tudja, kikért vagyunk felelősek.

Ha így tesz, akkor jövőre együtt tudunk dolgozni ezekért az embereként, családokért, a nekik járó szeretetteli életért. Idővel pedig a politikáról is mást, jobbat fognak gondolni az emberek.”