„Valljuk be: egyre kisebb jelentősége van annak, ki tekinti magát liberálisnak, konzervatívnak, szociáldemokratának stb. Ezek az ideológiai áramlatok addig voltak fontosak és megkülönböztetők, ameddig a fejlődés döntően nemzetállami keretek között zajlott.
Az óta viszont amióta a nemzetállamok mellett/fölött megjelentek a globális struktúrák, a régi ideológiai áramlatok részben feloldódtak egymásban, részben pedig a konfliktusok új szintre helyeződtek át.
Manapság egyértelmű, hogy lehet valaki bármely ideológia híve, ha nem szíve csücske a globális rendszer, akkor a nemzetelvűek táborába kerül. És nyugodtan mondhatjuk, hogy ha valaki nem túl nagy rokonszenvvel viseltetik a nemzeti elv iránt, akkor legyen bármely régi ideológia híve, inkább a kozmopolita táborban találja magát.
Ez látszólag evidencia, de azért azt mondanám: ne gondoljuk.
Miközben ezerrel megmutatkozik a globális-nemzeti konfliktus szinte minden percben, hajlamosak vagyunk ezeket a régi ideológiák mentén szemlélni.
Vegyük csak korunk egyik legexponáltabb figuráját, Soros Györgyöt. Az általa képviselt »nyitott társadalom« egy liberális eszme? Netán baloldali? Vagy radikális progresszista? Csak úgy mondom: Soros György számos írásában elsiratta már a felvilágosodást, sőt a képviseleti kormányzást is.
Most akkor ő milyen ideológiát képvisel? S egyáltalán: számít-e, hogy milyen az ideológiája? Attól tartok, kevéssé számít, mert nézeteiből csak az a fontos, hogy a globális-nemzeti kérdésben hogyan foglal állást. Egyértelműen a globális pólus mellett.
Az én állásfoglalásom egyszerű. Természetesnek veszem, hogy a világ a globális struktúrák felé tart. S az is evidens számomra, hogy bizonyos országok (másfajta történelemmel stb.) ezt a folyamatot messze nem tudják olyan természetességgel magukévá tenni, mint az előbbiek.
A politika feladata immár nem csak a konzervatív-liberális (és egyéb) viták lefolytatása, és a közöttük lévő konszenzus megteremtése hanem különféle fejlődéskoncepciók legitimitásának biztosítása és integrálása.”