A néger focista esete a román nyelvvel

„Botrányba fulladt és félbeszakadt a Paris – Basaksehir Bajnokok Ligája labdarúgó-mérkőzés. Ennek előzményeként a negyedik játékvezető jelezte a bírónak, hogy mutasson fel piros lapot a török kispadon ülő, reklamáló pályaedzőnek. Hogy az egymás mellett gubbasztó férfiúk közül pontosan melyiküknek is, azt az említett játékvezető úgy definiálta, hogy a »feketének«; ezzel tudta egyértelműen jelezni, kire is gondol. Ha történetesen a szemüvegesnek, vagy a sapkát viselőnek, esetleg a melegítőfelsősnek járt volna, akkor ezt feleli. Balszerencséjére a beszélgetés román nyelven zajlott (ha magyarok a bírók, sosem derül ki az inzultus), románul pedig a »fekete« »negru«. A színes bőrű játékosok bizonyos történelmi okokból kényesek erre a szóra, rögtön rasszista indíttatást gyanítottak az eset mögött – és levonultak a pályáról. (Nemcsak az érintett csapat, hanem az ellenfélnél játszó – hogy is fejezzem ki magam – nem az idén lebarnult játékosok is.)

Ahogy írtam, a magyar »fekete« szó természetesen nem verte volna ki a biztosítékot, ámbár nálunk is létező kifejezés a »néger«. Nemcsak a köznyelvben, hanem a biológiában, a történelemben is használatos. Az emberiség négy alap fajtájának egyikére ezt a szót alkalmazzuk. (A nyílászárót ajtónak, a földre terített padlóvédőt szőnyegnek, a gyermeket megszülő személyt anyának, a világ teremtőjét Istennek hívjuk.)

Nincsen ebben semmi pejoratív, fajgyűlölő vagy uszító tartalom. Akik ezt próbálják hozzákapcsolni, azokat saját előítéleteik és démonaik vezérlik.”