Kevés a hiteles konzervatív érzelmű művész, és az a kevés, aki van, nem azért alkot nagyot, mert konzervatív, hanem annak ellenére.
„Volt egy posztja a napokban, amely a konzervatív, jobboldali érzelmű művészekről, vagyis az ő hiányukról, hollétükről szólt. A posztot később törölte, mert az, állítása szerint, több kárt okozott, mint hasznot, félreértették a mondanivalóját. Megpróbálna most újra nekifutni?
Megközelítem egy másik oldalról ugyanazt a gondolatot, hátha így sikerül. A pápa a napokban kiállt a melegek jogaiért. Ez fantasztikus. Ugyanakkor számomra ellentmondásos is ez az egész, mert amikor ennyire progresszív a legfőbb egyházi méltóság, amikor átírja a tradíciót, amikor érzékenyít, amikor a másság elfogadására tanít, akkor én egyre kevésbé értem, hogy mit keres egy ilyen finom ember abban az intézményben, amely évszázadokig ennek az ellenkezőjét tette. A konzervatív, keresztény értékekre épülő gondolkodás jó szándékát nem vitatom, értékmentésre nyilván szükség van. De a »régen minden jobb« esernyő fogalma nagyon sok kárt okoz. Kevés a hiteles konzervatív érzelmű művész, és az a kevés, aki van, véleményem szerint nem azért alkot nagyot, mert konzervatív, hanem annak ellenére. Szerintem ez éppúgy igaz volt Pilinszkyre, mint a fiatal Vidnyánszkyra.
Hogy lehetne azokat az árkokat betemetni a szakmában, amelyek most kapóra jöttek a hatalomnak a Színház- és Filmművészeti Egyetem esetében, és amelyek éppen a keresztény-konzervatívok »új kultúrharcának« hatására mélyülnek tovább?
Semmilyen eszköz nem maradt azok számára, akik nem akarják ezt a megosztottságot, csak a tiltakozás. A helyzet rendkívül összetett. Például Káel Csaba állítólag azzal vigasztalja az elutasított filmrendezőket, hogy megérti a frusztrációjukat, mert neki huszonvalahány filmtervét dobták vissza különböző filmtestületek. Erre mit lehet mondani? Ez valóban így történt. De, ha erre az ő válasza az, hogy Török Ferit, Pálfi Györgyöt, Szimler Bálintot, Mundruczó Kornélt, Enyedi Ildikót és a többieket visszadobálja, abból nem tudom, hogy lesz filmművészet. Persze, tévedhetek. Izgatottan várom Kovács Ákos, Bayer Zsolt filmjeit. Ott leszek a moziban. (Mint megírtuk: a Nemzeti Filmintézet döntései alapján Bayer Zsolt az erdélyi íróról, Orbán Balázsról forgathat tévéfilmet, Kovács Ákos egy taxisról készíthet kisfilmet, Vidnyánszky Attila pedig II. Rákóczi Ferenc törökországi emigrációjáról csinálhat sorozatot – a szerk.)”