Nem vezet már vissza út a 2008-as pénzügyi válság vagy a Trump-kormány előtti viszonyokhoz

„Európa súlyos hibát követne el, ha egyszerűen úgy fogná fel a Demokrata Párt választási győzelmét, mint egy frissen kinyílt, múltba vezető ajtót. Sem az EU-nak, sem Amerikának nem vezet már vissza út a 2008-as pénzügyi válság vagy a Trump-kormány előtti viszonyokhoz. Az Európai Unió számára annál kevésbé lenne ez megnyugtató stratégia, mert Biden választási győzelme nem örökre szól. Trumpra több mint 70 millió amerikai szavazott, és az elektori kollégium végső összetétele nem tükrözi, hogy egyes csatatér államokban milyen éles küzdelemben sikerült csak biztosítani a demokrata győzelmet. Semmilyen garancia nincs arra, hogy négy év múlva a Republikánus Párt populista jobbszárnya, amely jórészt maga alá gyűrte már a pártot, nem áll elő egy bohócra sokkal kevésbé emlékeztető jelölttel, mint Donald Trump, és nem arat könnyű győzelmet egy szalonképesebb, kevesebbet twitterező, de tartalmilag nagyon hasonló programot képviselő jelölttel. Amerika transzatlantizmus iránti elkötelezettségének stabilitása megkérdőjelezhető. De még ha ez nem is következik be, Európa és az USA érdekei mára sok szempontból divergálnak.

Európa ráadásul Trump négy éve alatt rákényszerült, hogy elkezdjen gondolkozni azon, hogyan tudna autonómabbá válni, jobban megteremteni a saját biztonságát és érvényesíteni politikai és geostratégiai érdekeit egy nagyon gyorsan változó globális térben. Nem állítom, hogy messze jutott vele, pláne nem, hogy kidolgozta a megoldásokat. Azt viszont határozottan állítom, hogy Biden választási győzelme semmiképp nem ok arra, hogy sutba dobjuk az ez irányú erőfeszítéseket. Sőt, épp hogy arra kell használni, hogy az EU-USA viszonyok békés rendezése mellett, relatív biztonságban végezhessük el ezt a feladatot. Az Egyesült Államok még nagyon sokáig kitüntetett partnere lesz Európának, bármilyen politikai színezetű kormányzata lesz. A viszony rendezése és javítása ezért elengedhetetlen, és ez Bidennel meg is fog történni. Európa legfontosabb stratégiai feladata azonban elsősorban a saját önállóságának növelése, az amerikai gyámkodás kinövése, a felkészülés a poszt-transzatlanti korra. És valójában az Egyesült Államoknak is hasznosabb egy stabil, a közösnek mondható érdekek és értékek érvényesítésére, a geopolitikai stabilizációra legalább a szűkebb környezetében képes Európa – még akkor is, ha időnként az érdekeik ütközni fognak egymással –, mint egy gyenge, káosz övezte kontinens, amely minden konfliktushelyzetben amerikai közbelépésre van utalva.

Ehhez persze elsősorban Európának kell tennie. Rendeznie kell belső vitáit, közös prioriásokat kell megfogalmazni hatékony döntéshozatali eljárásokban, és azokat eredményesen, egységesen kell képviselni kifelé. Erőforrásokat kell melléjük állítani, hatásköröket és politikai hátországot.  De ez már egy másik történet.”