Ismét megkésett önvallomás lett az iskolabezárás

„Az elmúlt hónapok eseménysorozata alapján aránylag sok következtetés levonható: egyrészt a mellékelt ábra azt mutatja, mégsem jött be Maruzsa korábbi jóslata, miszerint »az őszi szünet alkalmas lehet arra, hogy a fertőzött intézményekből „kisöprődjön” a vírus«. Másfelől láthatjuk azt is, hogy alapvetően megismétlődött, amit az első hullám során tapasztaltunk: az iskolabezárás híre a semmiből érkezett, egymásnak ellentmondó és a realitásokat sok esetben nélkülöző nyilatkozatokat követően.

Annyi »minden rendben« és »nyugodtan zajlik a munka az iskolákban« hangzott el a kormányoldalról az elmúlt hetekben, hogy azok alapján úgy tűnhetett, annyira kiválóan zajlik az iskolai járványkezelés hazánkban, hogy Európa-szerte a csodájára járnak majd. Ehhez képest felér egy beismerő vallomással a pánikszerű bejelentése annak, ami a járványügyi adatok alapján már hetekkel ezelőtt nyilvánvalóvá vált: az iskolák teljes nyitva tartása már nem opció.

Az oktatás szereplőinek pedig maradtak az egyelőre megválaszolatlan kérdések. Egyebek mellett az, hogy mitévők legyenek a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban tanító pedagógusok, akiknek így egyszerre kell a hagyományos és a digitális oktatásban is helyt állniuk, vagy mi lesz a hátrányos helyzetű településeken élő diákokkal, akik az első hullám során szinte teljesen kimaradtak az oktatásból, és az elmúlt pár hónapban úgy tűnik, semmit nem tett azért a kormány, hogy ez ne történjen meg újra.

Az már tényleg csak hab a tortán, hogy a szerdai tanítási nap előtt úgy feküdhettek le a tanárok aludni, hogy a másnaptól érvényes kormányrendelet hiányában lényegében fogalmuk sem volt arról, néhány óra múlva milyen szabályok szerint végezhetik a munkájukat.

A kormány lényegében azt játszotta el az oktatással, mint  a gonoszkodó tanár egy szorgos diákkal, aki hónapokig abban a hitben élt, hogy minden rendben a teljesítményével, meglesz az ötös év végén, majd egyik nap a semmiből akkora egyest írnak be neki, hogy szinte kilóg a naplóból. Ha tudta volna, hogy rosszul áll, biztosan mindent megtett volna, hogy felkészüljön. Ám nem szóltak neki, ami méltatlan. Ahogyan az is, ahogyan a kormány eljárt az oktatás összes szereplőjével.”