Fejvesztve mentik saját bőrüket a magyar életek helyett

„Ülnek otthon az emberek. Ránéznek az órájukra, hamarosan fél 11. A kormányrendelet sehol. A vendéglátós nem tudja, hogy holnap hogyan nyithatja ki a családi pénzből indított éttermét. A kollégista nem tudja, hogy mikor kell költöznie. Azt se tudja, hova. Az anyuka nem tudja, kell-e vinni a gyereket másnap suliba. A nyugdíjasnak fogalma sincs, hogy lemehet-e parkba pár órára találkozni a többiekkel. Egyáltalán miben? Maszkban vagy anélkül? De végre kijön a rendelet. Rendelet, a francokat! Törvény. Alaptörvény-módosítás. Egy világjárvány kellős közepén.

 A kormánynak fontosabb volt alaptörvénybe betonozni a lopást, megmondani, hogy mit nevezhetünk családnak vagy, hogy korlátozza az egyedülálló szülők örökbefogadását. Naponta meghalnak százan. Ezrek betegszenek meg. De a kormányunk mégis előbb omlik össze, mint az egészségügy. Pánikolva, fejvesztve mentik a saját bőrüket a magyar életek helyett. Emberek ezreinek halála fog száradni a lelkükön. Mert nem kormányoztok. Mert nem tudtok. Csak lopni tanultatok meg. Ez a teljesítményetek.”