A jogállamiság bunkósbotja és Európa halála

„Kezdjük talán onnan: miért nincs az Európai Uniónak alkotmánya? Emlékszünk még a perpatvarra? Azért nincs az Európai Uniónak alkotmánya, mert mi, európai uniós polgárok nem tudtunk megegyezni abban a minimumban, ami lehetővé tenné egy ilyen alapdokumentum létrejöttét. Majdnem sikerült, 2004-ben nagyon úgy nézett ki, hogy lesz, oszt' a ratifikáció során – amely, figyelem!: minden országban mást jelentett, hagyományaitól, alkotmányának előírásaitól és a politikai szándékoktól függően –, szóval a ratifikáció során a franciák és a hollandok népszavazáson elutasították.

Érdekes módon akkor még mintha lett volna az istenadta népnek szava. És valamiért senkit nem zavart, hogy a különböző tagállamok, uramatyám!, különböznek. Igaz, akkoriban még az volt a jelszó, hogy »egység a sokszínűségben«.Ez a sokszínűség kopott mára a szürke ötven árnyalatára – de legalább a brüsszeli szemüvegen keresztül szivárványszínűnek látszik.

Mielőtt tehát jó szokásuk szerint a múltat végképp eltörölnék, emlékeztessük Európát arra, hogy mi a Vasfüggönyön innen éltünk már olyant, amikor mindannyiunknak mindenről ugyanúgy és ugyanazt kellett gondolnunk, a veszélyes elhajlókat meg munkatáborokba, börtönökbe zárták. Elég sokakat ki is végeztek. Itt még nem tartunk, de a büntetőlogika már ismét működik.

Tehát: van egy Európai Uniónk, aminek képtelenek voltunk alkotmányt adni. Az okosabb politikafilozófusok szerint nem is lehet, mert a képviseleti elvnek és a nemzetformának volt köszönhető, hogy a demokrácia a modern korban megvalósulhatott: emiatt aztán, mondják, »a demokrácia mint rendszer elválaszthatatlan a nemzeti formától«. És ha ezt nem hiszik a balliberálisok, akkor idézzük Bibót, aki ugyancsak azt írja, hogy a demokrácia és a nemzeti hűség ikertestvérek – ugyanazon a helyen és ugyanabban az órában jöttek világra.”