Kit érdekelnek a díjaitok?

„Figyeljük csak meg, az inkriminált idézet egyetlen szóval sem uszít a »melegek« ellen. Nem állítja azt, hogy üldözni kellene őket. Még csak a megkülönböztetésükre sincs célzás. Ebben a pár mondatban a fehérorosz férfi sajnálkozásának ad hangot, majd egy heteroszexuálisok körében is dívó erkölcsi eltévelyedést is odaemel, ezzel is bizonyítván, hogy magával az erkölcsi eltévelyedéssel, nem a szexuális ízléssel van baja. Végül utal Isten akaratára, amelyben ő a jelek szerint hisz – ehhez végül is joga van. Nem?

Hát, nem. Az Európai Parlament válasza: nincs joga. Az állítólag kereszténydemokrata alapon álló néppártiak legnagyobb dicsőségére a perverz válasz­adásban ezúttal is összeölelkezik az Európát megrontó politikai elit. Az ő válaszuk egyfelől az, hogy a gondolatokat büntetni kell, másrészt semmi szükség bizonyítékra, tárgyalásra, az ítélet kész, gyorsan érvényesítsük, aztán hallgassunk el örökre. Mintha éppen mi sem történt volna.

Európa ma hajszálpontosan ott tart, mint a középkori vallásháborúk korában. A szavak zsarnoksága és a különféle tilalomfák átszövik az egész életünket. Nincs Isten, nincs Szentháromság, nincs hét szentség, csak kettő van, esetleg csak kettő van, nem hét – efféle mondatok könnyen odavezettek, hogy az illető máglyán találta magát, kivégezték, eltüntették. A nem eléggé illedelmes társutasnak akkor is, ma is földi kárhozat a sorsa. A katolikust kiátkozta és kiközösítette a pápa, a protestánsokat a zsinat vagy az egyházi vezetői lökték ki maguk közül. Ma már – roppant illedelmesen – nem gyújtunk máglyát, de aki megszegi a tilalmat, azt száműzik a szellemi pályákról, kirúgják az iskolából, a munkahelyéről, és néhány országban már börtönbe is kerülhet a puszta véleménynyilvánításáért.

Igen, a barbárság korában élünk ma is. A szabad szó tiltott, bizonyos témákról csak egyféleképpen lehet beszélni, az önálló gondolkodást a törvény erejével szankcionálják kontinensünk nyugati felében. Mondhatjuk persze, hogy a »meleglobbi« nem létezik, csak akkor valamiféle választ kell adnunk arra a kérdésre, hogy miért éppen ez a téma kapcsolódik a büntetőjoghoz? Ha a kopaszokat vagy a fríz parasztokat sértegetem, ha csak csipetnyi különvéleményt fogalmazok meg, akkor miért nem esik bántódásom? És miért van az, hogy bizonyos történelmi eseményeket, amelyek nem mellesleg hetven éve zajlottak, tehát voltaképpen semmi közünk hozzá, se nekem, se a szüleim korosztályának, kiemelnek a többi közül? Hogy azoknak az egyéni értelmezéséért börtönbüntetést jár, ha ellenben más történelmi eseményekről mondok saját véleményt, akkor mintha mi sem történt volna?”