A konzervativizmus mint hajlam

„Manapság sokat hallunk a haladást képviselő liberálisok és a maradi konzervatívok ideológiai harcáról, viszont arról kevés szó esik, hogy mit jelent »konzervatívnak lenni«. Mivel szinte lehetetlen felfejteni azokat az előítéleteket, amelyek a liberális és a konzervatív eszmékre tapadtak, ezért következőkben csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a konzervatív beállítottság nemcsak a liberalizmussal szemben határozható meg, hanem önmagában is tartható, érvekkel alátámasztható pozíció.

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a konzervativizmusról elsősorban, mint hajlamról, és csak másodsorban (következő blogbejegyzés), mint politikai programtól fogok értekezni. A kereszténység és a konzervativizmus kapcsolata nem lesz az írásom tárgya. Nagyban fogok támaszkodni viszont Oakeshott, Konzervatívnak lenni című esszéjére, ugyanis nemtitkolt célom, hogy bemutassak egy olyan, a konzervativizmussal kapcsolatos álláspontot, amely eddig talán nem ütötte meg az ingerküszöbünket.

Azért is tartom fontosnak a konzervatív hajlam működésének a megértését, mivel Oakeshott szerint az csupán másodlagos, hogy ezt a hajlamot milyen ideológiával, szent irattal próbáljuk alátámasztani. Egyébként külön figyelmet érdemelne annak a vizsgálata, hogy ezek a »szent« iratok miként befolyásolták a konzervatív hajlamot, de ezzel itt nem foglalkozunk. Oakeshott többek között következőképpen határozza meg az említett beállítottságot.

»A jól ismert emberi viszonyok és hűségen nyugvó kötődések előnyben részesítését a jövedelmezőbb kapcsolatok csábításával szemben, azt, hogy kevesebbre értékeljük a szerzést és a gyarapodást a megtartásnál, a meglévő ápolásánál és élvezeténél; azt, hogy a veszteség fölötti bánat erősebb az újdonság vagy az ígéret keltette izgalomnál.«”