„A vita sokfrontos, de főleg Észak–Dél, valamint Kelet–Nyugat áll szemben egymással, a nézeteltérések természete pedig egyrészt ideológiai, másrészt pedig gazdasági.
A számokon túl azonban valójában a hatalomról van szó, arról, hogy elég-e az európai döntésekhez, ha Franciaország és Németország valamiben egyetért.
A rövid tanulság az, hogy nem elég. Ahogyan vasárnap egy nyugat-európai diplomata újságíróknak fogalmazott, ha a takarékos négyek – Ausztria, Hollandia, Svédország és Dánia – a helyreállítási alapban négyszázmilliárd euró alá tudják szorítani a visszatérítés nélküli támogatások arányát, azzal óriási engedményt csikarnak ki. Amennyiben a német–francia tengely nem tudja teljesíteni, amit megígért, drasztikusan megváltozik az erőegyensúly az unióban.
Nem mintha ez nem lett volna eddig is így, de a takarékosok hangadója, Mark Rutte holland miniszterelnök nem tud vagy nem szeretne ellátni Európa másik feléig. Az elmúlt években ugyanis a visegrádi négyek erős és ütőképes egységet hoztak létre, nem is beszélve egyéb érdekcsoportokról, például a keleti és déli tagállamokat összefogó kohézió barátai csoportról. Éppen ezért sokfrontos most a szembenállás, ami látszik abból is, hogy a tanácskozás nagy részében nem plenáris üléseket, hanem különböző, szűk körű egyeztetéseket tartottak.”