„Tüntettek a sajtószabadságért. Meg a »független« sajtóért. Mert állítólag veszélyben van. Már megint. Folyton. De most különösen. Tudják ki tüntetett a független magyar sajtóért és annak szabadságáért? Hát a Momentum. Leírom lassabban is: a Mo-men-tum. Egy politikai párt a „független” sajtóért. Ne tessék röhögni! Ők ugyanis halálosan komolyan gondolják. »Független« sajtó alatt a Momentum azokat a kiadványokat érti, amelyek a legminimálisabb forráskritika, fenntartás nélkül, olvadozva írják róluk a píáranyagokat nulla huszonnégyben – akár a budapesti olimpia szétbarmolásáról, akár a brüsszeli hazaárulásaikról, bármiről. A kínos ügyeiket, botrányaikat, persze, gondosan eltussolva (Kádár Barnabás ámokfutása). Ilyen az Index is: a Momentum ülepápolásának első számú hírharsonája. Ugyanez a portál a kormánypártokról a legútszélibb hazugságokat (álmentős sztori), gyalázkodásokat (O1G, bajszosszar) is lelkesen leközli, habosítja. Ez az ő híres függetlenségük.
A Momentum tüntet a független sajtóért meg a sajtószabadságért… Az a párt, melynek elnöke nem is oly’ rég berontott az Origo szerkesztőségébe, és nekitámadt Kovács András kollégánknak a kritikus cikkeiért. Egy másik momentumos, a Buzinkay nevű pedig bíróság elé állítaná, börtönbe küldené az általa propagandistának kikiáltott jobboldali újságírókat. Meg is fenyegetett minket, bizony. A momentumosok lilái mellett ott lengedeztek a jobbikos zászlók is a tegnapi dzsemborin. Azé a párté, amelynek korábbi elnöke a TV2 és az RTL Klub székházának lerombolását, hűlt helyének sóval való behintését indítványozta. Ezek így együtt meg a néhány ezer, idegállapotba hozott rajongójuk képesek voltak holt komoly arccal tüntikézni, Indexet és sajtószabadságot siratni, diktatúrázni, kormányt szapulni. Szebb jövőt, szebb sajtószabadságot! Normálisak ezek? Mitől van veszélyben a sajtószabadság, meg a „független” sajtó? Mi köze az Index öntökönszúrásához a kormánynak? És amúgy: mi folyik itt?
Egy külsős tanácsadó (az ősindexes Gerényi Gábor) készített egy átalakítási tervet az Index működésének hatékonyabbá tételére. Bár a tervet az igazgatóság elutasította, a lap főszerkesztője, Dull Szabolcs fogta, és átállította az Index szabadság barométerét »függetlenről« »veszélyben« lévőre. Továbbá a történetet kiszivárogtatta a 24.hu-nak. Belső üzleti titok kifecsegése, a cég hírnevének rombolása – ez már önmagában elegendő ok lett volna Dull kihajítására, mégsem történt meg, elsőre csupán az igazgatóságból tették ki a szűrét. A lapot tulajdonló alapítvány vezetője, Bodolai László elkezdte kérlelni Dullt, állítsa már vissza azt a nyomorult barométert »függetlenre«, mert nincs semmilyen politikai nyomás, és ez a bizonytalanság árt a cégnek, elriasztja a hirdetőket. Dull nem állította, ellenben folytatta az Indexen keresztüli üzengetést a tulajdonosnak – ami példátlan a hazai sajtótörténetben. Ezután rúgta ki őt – teljes joggal – Bodolai (aki egyébként tizennyolc éve az Index ügyvédje, jobboldalisággal, fideszességgel aligha vádolható).