Márpedig térdepelni csak Isten előtt szabad

„»Ha egyszer zűrzavar támad körülötted és semmit sem értesz,
ülj le egy csendes sarokba, hunyd be a szemed,
és keresd meg magadban a csillagokat.«
(Indián bölcselet)

Az indiánok voltak azok, akikkel szemben bűnt követtek el a fehér rasszból mindazok, akik Euró­pából Amerika földjére érkezve erőszakkal elvették az ott élő őslakosok életterét. De az indiánok jogos sérelmeik ellenére sem kérték soha, hogy bárki is térdepeljen előttük. Sokkal inkább azért küzdöttek, hogy a hódítókkal azonos jogaik legyenek. Miután ezt elérték, megélik az újkori civilizációból következő életformákat, de konzekvensen ügyelnek arra is, hogy minél többet megtartsanak őseik szokásaiból. Ha volt is időszak az elmúlt több évszázad alatt, amikor az egyes indián csak megtűrt volt és nem egyenlő a fehérekkel, ez már csak távoli generációk elfogadhatatlan gyakorlataként létezett.

A fekete amerikaiak, a fekete bőrű rasszhoz tartozók napjaink anarchiáját gerjesztő, őrjöngő hisztériája nem csupán érthetetlen, hanem éppen a lényegről tereli el a figyelmet. Mert a lényeg pontosan az, hogy nincs különbség ember és ember között. Senki nem bűnösebb a másiknál, és persze egyetlen rassz sem bűntelen a történelem távlatából. Nyilvánvaló, hogy a négyszáz éve az első fekete rabszolgákkal teli hajók kikötése Amerika partjainál előrevetítette a konflik­tust fekete és fehér emberek között.

Ezen különbségeknek azonban korunkban nyoma sincs. Ha nem ez lenne a gyakorlat, hanem a feketék elnyomása, a nyolc éven át elnöklő, fekete rasszhoz tartozó Barack Obama exelnök képes lett volna változtatni a helytelen gyakorlaton. Ezzel szemben éppen az a jellemző az Egyesült Államokra, hogy ha egy munkahelyre két azonos végzettségű munkavállaló jelentkezik, és az egyik fehér, a másik pedig fekete amerikai, az esetek döntő többségében a feketét alkalmazzák. Nyíltan hirdetett programok vannak arra, hogy bizonyos munkaköröket színes bőrűek töltsenek be.

A művészvilág – különösen a filmipar –, a sport, a gazdasági és politikai élet tele van jól képzett, tehetséges feketékkel. Döbbenetes módon ma az érvényesülés egyik gátja, ha fehér keresztény férfi valaki, hisz ezek a jelzők szégyenpadra ültetik azt, akire illik a meghatározás. Van tehát megkülönböztetés a mai napig, csak éppen pozitív diszkrimináció a feketék javára. Mégis a Black Lives Matter a fehérek térdepelését köve­teli meg, és már nemcsak az Egyesült Államokban, hanem szerte a világban. Hát nem!

Márpedig térdepelni tilos ember előtt! Bűneink alól erkölcsi feloldozást csak a Jóisten adhat. Ami igaz fajra, rasszra tekintet nélkül.”