Három nyitott

„Szerbiában is nyomon követhető az a totális térhódítás, ahol a kormányétól eltérő vélemények jóformán csakis negatív tálalásban szerepelhetnek. Mindemellett az olcsó bulvármédia bevetése is egyértelműen hasonló. Míg Magyarországon elsősorban a Ripost, a TV2 és a Hír Tv, addig Szerbiában az Informer, a Srpski telegraf vagy a Pink TV szolgál elsősorban a lejárató üzenetek továbbítására.

Csak a szervilizmus meg úgy általában az elhülyülés elrettentő példájaként említem: néhány éve, amikor a második Orbán-kormány épphogy nekilátott az Alaptörvényben lefektetett intézményrombolásnak, a párt agytrösztjéhez, a Századvéghez tartozó ideológiaipari fuvarosok csillogó szemmel magyarázták, hogy amit Orbán tesz, annak szellemi elődje Adenauer és De Gaulle. Mélyebben nem szántottak már akkor sem, azóta ezek a futamok többnyire a feledés meg talán-talán a józanodás homályába is vesztek, de jól mutatják, hogy a hülyeségnek és a szervilizmusnak a határai folyamatosan tágíthatók, és ez végül hova vezethet. Ha már egyszer Balog Zoltán fölhozta a bűnös kommunizmus meg a szabad jelen viszonyát: ez igaz, még ha sok olvasata van is. Most vegyük például azt, hogy Kádár kezéhez vér tapadt, amennyiben 1961-ben még végeztek ki ötvenhatosokat. Ez Kádárt egy életen keresztül nyomasztotta, nyomaszthatta is. Egész politikai pályafutása reménytelen konszolidációs erőlködéssel telt, minden döntésében benne volt a bűntudat. Aztán jutott, ameddig jutott: az a rendszer eleve hibás volt, ő maga pedig bűnös. Orbán pályafutása ennek pontosan a fordítottja: részese volt a rendszerváltozásnak. Ő maga ma már úgy emlékezik, hogy saját kezűleg zavarta ki az oroszokat. Ez az élmény úgy rögzült benne, hogy minden alól felmentést élvez, és eszébe sem jut a társadalom konszolidálása. Két rettenetes sors, két elfuserált politikusi élet. És ha csak az ő életükről lenne szó.

Lehet, hogy ez térségi átok, aminek egy érdekes pillanata, hogy három magába fordult, a nyitottság és a nyíltság megmaradt szikráját országában mindenáron elfojtani igyekvő politikus számítógép elé ül, és hangsúlyosan a nyitottság meg a nyíltság jegyében vitatják meg a kérdéseket.”