„Bemegyek dolgozni”

„Kezdődhet a munka?
Kezdődhet, igen – indította a Nemzeti Sportnak még Zamárdiban adott ex­kluzív interjúját Dárdai Pál, mielőtt vasárnap reggel útnak indult Berlinbe. – Hétfőn felkelek, megiszom egy kávét – és bemegyek dolgozni.

Ilyet is régen hallottunk öntől.
Egy éve... Letelt a szabadság. Szép volt, jó volt, de azt sem bánom, hogy visszatérnek a dolgos hétköznapok.

Hiányzott a futball?
Abból a szempontból nem, hogy rengeteg meccset láttam. Sokkal többet, mint amikor a Hertha vezetőedzője voltam. Akkor arra maradt időm, hogy az összefoglalót megnézzem. Most nyugodtan le tudtam ülni a tévé elé, és az első perctől kezdve az utolsóig végignéztem azokat a mérkőzéseket, amelyek érdekeltek. Tavaly ilyenkor, amikor eldőlt, hogy hosszabb pihenőt tartok, többen azt mondták, úgysem bírom ki, hogy egy évig ne csináljak semmit. Nos, kibírtam. Elvoltam, mi több, jól éreztem magam a bőrömben. Januárban volt egy unalmasabb időszak, akkor annyi sorozatot néztem meg a Netflixen, mint még soha, de ahogy elmúlt a tél, már mentem a kertbe dolgozni. Azért ennek az évnek megvolt a maga szépsége. Ami nekem a legfontosabb: végre főállású férj és apa voltam. Amit az elmúlt húsz esztendőben elmulasztottam, igyekeztem pótolni. Bevásároltam, vittem ide-oda a gyereket, főztem. Nem utolsósorban pedig alaposan kivizsgáltattam magam, mert az előző évek megviseltek.

Mindent rendben találtak az orvosok?
Hála az égnek, igen. Egy ciszta miatt ugyan kétszer megműtötték a lábam, ennél nagyobb problémám sose legyen. Nem is baj, hogy megoperáltak, mert így legalább az edzéseken be tudok szállni a gyerekek közé, talán még mutathatok nekik ezt-azt. Arról nem szólva, hogy a cicázást a mai napig élvezem.

Amellett, hogy utánpótlás-koordinátor lesz, a Hertha U16-os csapat kispadjára ül le, ugye?
Így van. Én kértem, hogy ezt az együttest irányíthassam, már csak azért is, mert a legkisebb fiam, Bence ott játszik.

Mit szólt ahhoz, hogy az édesapja lesz az edzője?
Ezt majd az idény végén kell megkérdezni tőle.”