Az ISL időpontja nagyon közeledik

„Emlékszik, mit csinált akkor, amikor kijött a hír, hogy nem lesz olimpia?

Nehéz rekonstruálni, hiszen már sejtettük a hivatalos közlés előtt, hogy idén nem lesz. Bújtam a híreket, de közel sem éreztem megkönnyebbülést, amikor kimondták, hogy csak jövőre lesz, mindenesetre lezártunk egy időszakot. Azt különösen sajnálom, hogy a március végi országos bajnokságot lefújták, mert ott legalább kiadhattuk volna magunkból azt a hatalmas melót, amit beletettünk a felkészülésbe. Akkoriban nem is hallottam senkitől, hogy beteg lett volna, vagy bármi hátráltatta volna a felkészülésben, mindenki a legjobb erőben volt. A bajnokság eredményeiből lehetett volna arra is következtetni, hogy a legmegfelelőbb úton járok-e az olimpiai felkészülést illetően – ez elmaradt. Belógtam párszor az uszodába a karantén alatt, mert egyik pillanatról a másikra nem szabad leállni, nehezen tolerálja a test.

Honnan szerez most motivációt, amikor most megint egy év van hátra az olimpiáig?

Nem szeretem ezt a szót, én most is motivált vagyok, folyamatosan edzek. Olyan ez, mint amikor a mosógépen bekapcsolunk egy gyors mosást, de nem fut végig, hanem átváltunk egy kímélő programra. Egyelőre persze pontosan senki nem látja, hogy a jövő pénteki magyar verseny után mi lesz a következő lépés, de az ISL időpontja nagyon közeledik. Hivatalos információt még nem oszthatok meg az idei ISL-sorozatról, de mindannyian úgy készülünk, hogy lesz. A szervezés, a felkészülés a karantén alatt is gőzerővel folyt, és ez most sincs másként. A vírushelyzet az összes országot érinti és mindig, minden változik, de mi erre folyamatosan és azonnal reagálunk.

Annál is inkább, mert az ISL nemcsak nekem a szívem egyik közepe, hanem globálisan, az egész világ úszósportjának kiemelten fontos. A tavalyi, az első ISL-szezonban szinte kézzel tapintható volt, hogy a sportolók és a közönség is mennyire ki vannak már éhezve valami másra, valami újra az úszásban is. Sok néző volt, szinte mindannyian euforikus hangulatba kerültünk, amit nálunk, magyaroknál csak fokozott, hogy kemény munkával, de sikerült elérnünk, hogy itthon, a Duna Arénában rendezzük meg az egyik versenyt. Az összes erőnkkel azon vagyunk, hogy idén is versenyzési lehetőséget biztosítsunk a ligában szereplő több mint 300 úszónak szerte a világon. Bízom benne, hogy pár héten belül már konkrétumokról számolhatok be az idei ISL-szezonról.

A karantén alatt hogyan tartotta karban a gondolatait, mit olvasott például?

Nem is annyira könnyű kérdés. Nadal életrajzi könyvét. Meg Agassiét, és ha már belekezdtem a teniszbe, akkor Sarapováét sem hagytam ki. Már késő, hogy nekifogjak a tenisznek, de biztosan élvezném, hogy a háló túloldalán valaki ellen pontot kell csinálni.

Edzésről érkezett az interjúra. Ki tartotta?

Egyre többször itt van velem Nagy József, akinek az egyik leghíresebb tanítványa az amerikai mellúszó Mike Barrowman, aki az 1992-es olimpián nyert aranyérmet. Józsi egy művész, nemcsak a mellúszásban, és egy jó ember. Ez nekem sokat számít. Megesett, hogy másfél órát is beszélgettünk, aztán úsztam is valamennyit – akkor erre volt leginkább szükségem. Olyan élettapasztalattal rendelkezik, amivel nem sokan. Sok mindenben egyetértünk, sok mindenben hasonlítunk, és persze olykor vitatkozunk. Amióta elindultam Bajáról, hat edzőm volt, sokat tapasztaltam: két magyar, két amerikai, két magyar, ez a sorminta. Józsi azt mondta, hogy a legtöbb mellúszó megirigyelné a mell-kartempómat. Nem nagyon szokott dicsérni, de ez így is van rendjén, egy edző nem azért van, hogy dicsérgessen. Csiszolt is az úszásomon. Nagyon jól megértjük egymást, mindketten maximalisták vagyunk a magunk módján. Legtöbbször én írom az edzéstervet, de volt már olyan, hogy átengedtem neki.

Volt önmaga edzője?

Minden 30 év körüli úszó tudja már, hogy mit kellene edzenie. Amit magamnak kitalálok, az brutálisabb, mint amit bárki más fel merne írni a papírra. Pontosan tisztában vagyok vele, hogy mi esik rosszul, mitől szenvedek igazán. Kegyetlen vagyok önmagammal és elégedetlen. Ha mellettem van valaki, azt mondhatja, hogy ne hajtsd túl magad, rosszul aludtál, már nincs értelme az utolsó időre úszásnak. De magamtól mindig, mindent elvárok.”