Trade-off

„Átváltási arány, talán így lehetne lefordítani a címben szereplő közismert angol kifejezést, s mostanában egy minden eddiginél különösebb értelmezésben használják a globális beszédtérben megszólalók. Ha minden szépítgetés és csomagolás nélkül próbáljuk megfogalmazni ennek a lényegét, akkor azt kellene átváltási arányban kifejezni, hogy pénzben mérve mennyit is ér egy ember élete. Első hallásra ez egy felháborítóan erkölcstelen kérdés, hisz teljesen kézenfekvő a válasz: az emberi élet nem fejezhető ki pénzben, vagyis végtelen mennyiségű pénzt is képesek vagyunk (vagyis inkább csak lennénk) megadni azért, hogy egy ember életét megmentsük. Pláne, ha az az élet a sajátunk vagy közeli hozzátartozónké.

De, merül fel a sajnos jogos kérdés, van-e (lehet-e egyáltalán) végtelen mennyiségű pénz? A kérdés persze költői, hisz pontosan tudjuk a választ. És ha a teljesen jogos erkölcsi felháborodás első hullámán túl vagyunk, akkor egy kicsit elcsitulva mégiscsak el kell kezdeni számolni. Merthogy sajnos az emberi világ minden anyagi-fizikai erőforrása véges, így a mostani világhelyzetben, akár tudomásul vesszük ezt, akár nem, a rohamos gyorsasággal szűkülő anyagi erőforrásokat úgy kellene elosztani, hogy – hogy is? Hát igen, ez itt a kérdés, hogy miképpen is kellene tehát ezeket az elosztási döntéseket meghozni.

Az elsőt spontán módon a világ valamennyi országának kormánya meghozta már, ez az élet anyagi újrateremtése nagy részének a leállítása volt, annak érdekében, hogy a járvány terjedése legalább annyira lelassítható legyen, hogy csak az elviselhetőség határáig terhelje meg az egészségügyi rendszert, amelynek kapacitásai ismét csak végesek. Mert ha az egészségügyi rendszer a kezelhetetlen csúcsterheléstől összeomlik, ezzel minden odavész.”