Nem az áldozatsegítő egyezmény kicsinálásában, hanem az áldozatvédelemben kéne ilyen gyorsnak lenni

„Világos a kormányzati álláspont is már évek óta: legkésőbb a társadalmi nemek tanulmánya szak megszüntetésekor egyértelművé vált, hogy a kormánypárti politikusok a lehető leghatározottabban ellenzik azt, hogy Magyarországon akár csak felmerüljön annak a lehetősége, hogy a nemi szerepeinknek társadalmi alapjai vannak, és hogy mind a férfi, mind a női viselkedést alapjaiban meghatározzák bizonyos sztereotípiák, elvárások. Szeretik azt is mondani – tévesen –, hogy az egyezmény szerint az emberek nem férfinak és nőnek születnek, hanem a rettegett genderszemlélet szerint létezik ezzel szemben a társadalmi nem fogalma, mintha a kettő kizárná egymást.

Az Isztambuli egyezmény valódi tartalmáról és a további kormányzati félremagyarázásról persze hosszasan lehetne írni – például arról, hogy valójában az egyezmény célja nem »nemi alapú migráció« (Mert amúgy a többségében női ápolók, vagy épp férfi fizikai munkások nyugatra vándorlása, családjaik, házastársuk, gyerekeik sok esetben hetekre, hónapokra hátrahagyása nem az?) bevezetése, hanem csak annak elismerése, hogy a menedékjogi státusz igényléséhez elegendő jogalapot biztosít a származási országban lévő nők elleni erőszak. Tehát lehessen a nők számára menedékjogot kapni nemcsak háborús helyzet, de például vallási alapú nemi elnyomatásuk miatt is.”