„Kétségkívül könnyű, kézenfekvő lenne a fenti talányra a bináris megoldás (ti. hogy mindkettő), de azért nézzük meg kicsivel alaposabban, és hátha a végére el is tudjuk dönteni, hogy igazából melyik a kettő közül. A lúdoktor ügyes-bajos dolgait már oly sokszor láttuk-hallottuk, hogy tényleg unalmas, nem is lenne itt semmi látnivaló. A pókember-performansz, majd a földön fekve villantott pókhas vagy a kanapén fekve villantott lukas zokni, a hét pofával üvöltött mészároslőrincezések között űzött méregdrága hobbi (kisrepülőzés), a megmagyarázhatatlan (valójában, dehogy megmagyarázhatatlan, nagyon is megmagyarázható) arcrángások, és a kissé Pierre Richard-os (»Balfácán«), egyszerre forradalmári és áldozati szerep.
Tény és való van erre igény: ahogy Pierre Richard is igen népszerű volt a maga idejében (megérdemelten, teszem hozzá, ugyanis az idén 86 éves pali zseniális komikus), úgy Hadházynak is van 96 ezer Facebook-követője. OK, OK, Zámbó Jimmy is eladott anno egy-egy lemezéből 2-300 ezer darabot, Koncz Zsuzsáról is a mai napig tízezrek hiszik, hogy jó énekesnő (az, hogy valaha jó csaj volt, és szépen is öregedett, ez nem vitás, de hangja az nem volt, nincs, nem is lesz), sőt, még Sas Józsefet is vannak, akik frankón viccesnek találják. (Szegény megboldogult nagyszüleim, ha nem is rajongtak úgy érte, mint Hofiért, de esküszöm, képesek voltak rajta röhögni). Tehát fogadjuk el: a petyhüdt arcú, kásás beszédű, benzodiazepin-függő, önmaguk hatása alá került, monomániás politikusokra is létezik társadalmi igény Magyarországon.
Amikor valaki ennyire elvesztette az ítélőképességét, levetkőzte minden gátlását, és gyakorlatilag bármire képes, azt ugyebár mindig kétféleképpen értelmezhetjük: vagy bolond (és ezáltal vicces), vagy őrült (és ezáltal veszélyes). De mi van akkor, ha az elmeháborodottság mellé végtelen küldetéstudat, önmagába vetett megcáfolhatatlan hit is tartozik? S ráadásul az illető eredendően értelmes ember volt, csak a frusztráció, a szerek, és/vagy nem utolsósorban a saját közönségtől kapott tapsok hatására került ennyire önmaga hatása alá? Ilyenkor kapjuk Doktor Genyát, az Austin Powers filmek negatív hősét. Aki olyannyira momomániás, annyira törekszik Austin Powers elpusztítására, hogy tényleg az egész világot hajlandó lenne feláldozni, az emberiséget elpusztítani, csak hogy neki legyen igaza, és ő győzzön.”