A közszereplők tudatosan többszörözik a személyiségüket

„Kitől származhat az alábbi, precízen együttérzésmentesített, fölényes kioktatás? »Nagyon-nagyon furcsállom azt, hogy emberek nem bírják ki azon a helyen, ami az otthonuk, amit úgy rendeztek be, hogy kényelmes legyen: az a fészkük – hogy ott nem bírják ki, miközben korábbi generációk éveken keresztül légópincékben laktak bombázások közben, és azt is kibírták.« Várom a tippeket. Kövér László? Orbán Viktor? Semjén Zsolt? Nem talált. Ő nem más, mint a rendszerkritikus baloldal sztárközgazdásza, Pogátsa Egyenlőség Zoltán.

Jelzem a Szocialista Párt ürítőnyílásából jóléti fordulatot diktáló playboynak, hogy Magyarországon senki nem lakott éveken keresztül légópincében, mert annyi ideig nem volt itt a front. Még a bombázott londoniak is kiszabadultak a légópincékből két riadóztatás közt romokat takarítani, vásárolni, munkába bejutni – a gyerekeket vidékre küldték.

Tisztázzuk, hogy a mi nemzedékünk a példában emlegetettek unokáiból áll, úgyhogy máshol húzódik a tűrésküszöbe, mint a nagyiéké fiatalon. Egy hatvan négyzetméteres panellakás két gyerekkel a porig égő Drezda szemszögéből vonzó látványt nyújthat, de akik egész életükben természetesnek vették a sportot, a sétát, a kirándulást, a plázázást, azoknak ez tehertétel. Persze kibírják. Kibírnák azt is, ha esténként véresre verné őket a kínai titkosrendőrség, Pogátsa elvtársnak ugyanis igaza van: a tarkólövésen kívül semmibe nem kell feltétlenül belehalni. Meg is lehetne fogadni az ő javaslatát, és kínai mintára pár hónapra leállítani a kontinenst, karantén alá vonni valamennyi európait, s addig ki sem engedni őket, míg a járvány véget nem ér. Az emberi jogi, humanitárius és gazdasági következmények meg majd úgyis lesznek valahogy.

Pogátsa Zoltán – s ebben épp nincs köztünk vita – a skandináv gazdasági-társadalmi berendezkedés híve, holott tudhatná, hogy a nagyszüleink meg a dédszüleink nemzedéke is elvolt, ahogy mi is elvagyunk a szegényes kelet-európai bérekkel, oktatással, egészségüggyel és szociális rendszerrel. Hiszen kibírtuk, kibírjuk és ki is fogjuk bírni.

Pogátsa elvtárs e beszélgetésben elővigyázatlanul kimutatja fényesen fehérlő fogait, amikor elithez tartozását királyi többessel demonstrálva úgy fogalmaz, hogy »ha kiengedjük az embereket«, annak milyen szörnyűséges következményei lesznek. A rendszerkritikus sztárközgazdász olyannyira a hatalmi osztály tagjának tekinti magát, hogy elfelejti: kétszeresen is ellenzékben van. Egyrészt Orbán Viktor kétharmadának ellenzékében, másrészt a baloldalinak hazudott neoliberális politika és világrend ellenzékében – és Pogátsa Zoltán mégis úgy érzi, megengedheti magának, hogy a prolik sorsáról az elit nevében nyilatkozzék. Ehhez a baloldalisághoz bizonyára rangos egyetemi katedra, szép fizetés és kiváló lakhatás tartozik. E nézőpontból hogy is tudná átélni Pogátsa elvtárs emberi milliók mindennapos nehézségeit, amikor Hirosimára meg atombombát dobtak, és az ott lakók többsége azt is kibírta?

S a tenyérbe mászó arcoskodás korántsem ér véget. Amikor Zsiday Viktor arról beszél, hogy Európa előtt nem látszik más út, mint a svédeké, mert hosszabb távon még a jelenlegi félkarantén sem fenntartható, Pogátsa Zoltán így felel: »egyelőre azt látom, hogy Svédországban napról napra lineárisan nő a halálozások száma«. Nos, jelzem, hogy Svédországban a napi halálozás két hete volt a csúcson, azóta folyamatosan csökken – s bár Pogátsa elvtárs helyesen állítja, hogy Dániában és Norvégiában kevesebben haltak meg, ma azonban már ezek az államok is lazítanak szabályozásaikon, és a svéd útra lépnek, holott nyilvánvalóan nincs kevesebb fertőzöttjük, mint amikor szigorú intézkedéseiket bevezették. Nem a kínai receptet választják, hiába sürgeti azt Pogátsa Zoltán.

Mi az eset tanulsága? A kisebbik az, hogy a félgyarmatnak ezen az alig tízmilliós kis piacán a közszereplők tudatosan többszörözik a személyiségüket. Majkából így válik hiphop-előadó, rendőrségi besúgó, ózdi vagány és Mészáros Lőrinc kereskedelmi tévés porondmestere. ByeAlexből így válik Senkise néven trashpop-előadó, így formál a Sleppjéből alternatív zenekart, így képezi magát valóságshow-hőssé és szégyentelen celebprimadonnává az RTL Klub képernyőjén, miközben mind a mai napig van pofája előadni a tépelődő bölcsészt. Pogátsa Zoltán ugyanezt teszi: hol rendszerkritikával operál, hol a Szocialista Párttal ápolt kiváló kapcsolatától remél felhatalmazást társadalomjobbító terveihez, egyszer kifinomult nyugati értelmiségiként, máskor a kínai terrorrezsim rendpárti rajongójaként, megint máskor a világrendet sarkaiból kiforgató alterbalos forradalmárként lép fel. Így értékesebb a véleménypiacon, így több helyre tudja eladni magát, és addig is kiszorít a nyilvánosságból valós személyeket, akik nem pusztán a megrendelőik szándékához tartoznak.

A nagyobbik tanulság az, hogy a jobbos meg a balos elit tagjai akár globalisták, akár lokalisták, akár populisták, akár technokraták, nem törődnek valóságos emberek valóságos problémáival. Mémeket és hatalmat gyártanak, azt az elaljasodást meg, amit az értelmiség tanúsít, nemhogy bírálni nem merészelik, hanem jó pénzért megtestesítik, s diktálnak millióknak jobbról szabadságharcot, balról forradalmat.”