„Tegyük fel, hogy a potenciális érettségizők fele otthon marad. Reális feltételezés, hogy akik úgy-ahogy átevickéltek a négy (öt) éven, benne vannak a tanulásban, eljutottak a felkészülésnek nagyjából a közepéig, azok egy év kihagyás (leginkább egy év munka) után majd érettségi vizsgát tesznek, megfelelő eredménnyel? Hányan fognak visszaülni a padba, nekirugaszkodni a vizsgának azok közül, akik mondjuk az eredeti terveik szerint érettségihez kötött szakmát akartak tanulni, ha a mostani álláshelyzetben valahogy beverekszik magukat a munkaerőpiacra? Ismeri a középiskolákat, a diákokat, a magyar valóságot az, aki ezt kitalálta? És tényleg – ha a diplomások megkaphatják a papírjukat nyelvvizsga, és sarkított esetben akár egyetlen percnyi nyelvtanulás nélkül (miközben a nyelvtudás a legtöbb értelmiségi szakmában valóban nélkülözhetetlen), miért nem lehet az érettségi vizsgát elhagyni ott, ahol a tudás – vagy legalábbis a négy évnyi oktatás, meg az annak során összegyűjtött rengeteg érdemjegy és egyéb visszacsatolás – már megvan?
Ez a szabályozás, ha az oktatási államtitkárság által javasolt formában fogadja el a kormány, a járványválság kezelésének eddigi legkártékonyabb és legigazságtalanabb intézkedése lesz; súlyosan jogsértő, diszkriminatív és diszfunkcionális. Azt fogja eredményezni, hogy az idei évfolyamból sokkal kevesebb diáknak lesz végül érettségije, mint más években; és éppen úgy – az anyagi helyzet, a hazulról hozott hátrányok és esélykülönbségek alapján - fogja leválogatni a mezőnyt, ahogy tisztességes országban nem lenne szabad.
Ha a kormánynak az a célja, hogy segítsen, akkor ezt a javaslatot nem fogadhatja el. Az oktatással kapcsolatos kormánydöntésekre hangsúlyozottan igaz az orbáni szentencia: ha segíteni nem tudnak (bár nem világos, miért ne tudnának), legalább ne ártsanak. A rendkívüli helyzet sokféle lépésre felhatalmazást ad, de arra nem, hogy megtizedeljenek egy érettségiző évfolyamot.”