Ma van a Holokauszt magyarországi emléknapja

„Nagymamám nyolc éves volt, amikor a második világháború véget ért. Nem nagyon mesélt nekünk a háborúról vagy a Holokausztról, de erre a történetre tisztán emlékszem. Nagymamám a háború végén átmenetileg egy pesti bérházban lakott édesanyjával, édesapja nem tért vissza a szerbiai Borból, ahova 1944-ben vitték munkaszolgálatra. Sokáig nem tudták, hogy valaha újra látják-e őt, vagy az lesz az utolsó emlékük róla, ahogy konzervekkel megtömött táskájával elindult munkaszolgálatra. Aztán egy napsütéses napon nagymamám a körfolyosóra néző ablakból észrevett egy árnyékot. El kellett telnie pár pillanatnak, mire rájött, az árnyék lefogyott és nagyon beteg édesapjához tartozott. Imre bácsi visszatért – társaival megszöktek a munkatáborból és pár hónapnyi délvidéki bujkálás után tudtak gyalog visszatérni Budapestre. Mivel »sose lehetett tudni, hogy mikor lesz még rosszabb«, Imre bácsival együtt visszajöttek a konzervek is, amikkel annak idején dédnagymamám útjára indította őt. Útközben az Alföldön termő marharépát ették.

Ma van a Holokauszt magyarországi emléknapja: 1944. április 16-án kezdődött a magyarországi zsidók gettóba zárása.”