Leváltottam Orbán Viktort

„Egy háború kellős közepén vagyunk, mondta Orbán Viktor. Három gyerekkel otthon lenni karanténban, maga a dzsihád – tette hozzá a miniszterelnök –, a turizmus tüdőlövést kapott. Aztán kiderült, hogy a kormány különleges gazdasági övezetté nyilvánította a gödi Samsung gyárat, ami magyarul azt jelenti, hogy elvette az ellenzéki vezetésű város bevételeinek egyharmadát. Elég lett ebből a tökéletlen katonából, leváltottam Orbán Viktort.

Berendeltem a hivatalomba, várattam kicsit a folyosón, majd odaállítottam a szőnyeg szélére és közöltem vele: nincs tovább. Vége, befejeztük. Próbáltam tűrni, ameddig csak lehetett, de mostanra véglegessé vált: nem tudunk együtt dolgozni.

Úgy tett, mint aki nem érti. Mondjam meg, hogy mi a baj vele.

Mondtam neki, hogy ne játssza itt a bazári majmot, tudja ő nagyon jól, mi a gond. Elmondtam már sokszor az elmúlt években, ne akarja, hogy elismételjem. Jobb lesz mindkettőnknek, ha nem kell még egyszer végighallgatnia, váljunk el békességben.

Kötötte az ebet a karóhoz. Hogy ő mindig értem harcolt. Miattam csinált hülyét magából, értem hagyta, hogy leordibálják a fejét a nemzetközi fórumokon, ujjal mutogassanak rá a háta mögött.

Látszott, nem érti, hogy mi a hézag.

Na jó, piciny pofám, elmondom még egyszer. De most tényleg utoljára. Nem az van a munkaköri leírásodban, hogy lesajnált, lenézett országot csinálj a hazámból. Hogy versenyképtelenné tedd az oktatást, padlóra küldd az egészségügyet. Beleköss mindenkibe – tanárba, tűzoltóba, munkásba és munkanélkülibe. Fiatalba, idősbe, középkorúba.”