Kedves kelet-európai munkavállaló!

„Meg úgy általában bárki, aki nem a világ fejlettebb, toleránsabb, demokratikusabb részéből jössz. Világjárvány idején néhány apró változást szeretnék bejelenteni számodra. Szóval az van, hogy bár alapvetően és nagyon őszintemélyen hiszek a munkaerő, az emberek és a tőkém teljesen szabad áramlásában, továbbá a lebontott nyitotthatárok legkeményebb híve vagyok, most, ebben a különleges helyzetben mégis menj innen a fenébe légyszíves!

A világ egy nagy falu. Lassan 25 éve hazudozom neked ezt a tévécsatornámon, amelyet a béna kis országodba telepítettem és a propagandán túl még szépen is tejelt nekem, de most a nagy faluból szépen hazamész a saját kis béna országodba, amíg el nem múlik a vész. Értve vagyok?

Jó, tudom, nyilván te is elhitted, hogy hazulról durcásan eljőve végre hihettél abban a buta mesében, hogy mi itt megbecsüljük a te nélkülözhetetlen munkádat, de hát Maréna, veled még viccelni se lehet? Kellettél nagyon, amikor épp olyan időket élünk, de most inkább nem szeretnénk megfertőződni a hazádból importált furcsa vécézési szokásaid vagy a családon belüli testi kapcsolataid okán, amelyeket onnan, a barbaricumból hoztál ide.”