Horthy Miklós és a politikai alapú büntetlenség

„Ha jól értem Máthé gondolatmenetét, akkor azt állítja, hogy Horthy ugyan felhasználta hatalma kiépítéséhez és megszilárdításához a tiszti különítményesek tömeggyilkosságait (is), ám mivel később kényelmetlenné váltak számára, így megszabadult tőlük. Mindezek a lépések pedig Horthy államférfivé válásának fontos pontja volt, sőt a kormányzó államférfihoz méltó kvalitásait mutatják.

Cikkeimben azt állítottam és támasztottam alá egy korabeli dokumentummal és több tanúvallomással, hogy az 1919 augusztus elejétől kezdődő terrorhullám a Horthy vezette Magyar Nemzeti Hadsereg fővezérség hol támogató, hol jóváhagyó, hol pedig elnéző magatartásával vette kezdetét és folyt le. Az elkövetett több száz súlyos bűncselekmény (gyilkosságok, súlyos testi sértések, nemi erőszakok) tetteseit pedig Horthy 1921. novemberében közkegyelemben részesítette.

Máthé Áron véleményével szemben én úgy gondolom, hogy ez nem államférfiúi cselekedet. Erkölcsi és jogi mércével is  – legalább – bűnpártoló magatartás. Nem tudom eléggé kihangsúlyozni, hogy ezzel a cselekedetével Horthy nemhogy visszatért a magyar alkotmányossághoz, hanem a politikai alapú büntetlenség hagyományát teremtette meg.

A válaszcikkem kereteit meghaladná annak a részletes tárgyalása, így csak röviden jelzem, hogy az ilyesfajta amnesztiák a Horthy-korszak egészét jellemezték. Vegyük dr. Zöldi Márton, hadnagy esetét, aki 1939. március 20-án öt férfit elhurcolt a terebesfehérpataki község fogdájából, majd a szentmihálykörtvélyesi Kupár Károly görög katolikus lelkésszel és Nebola László tanítóval együtt Tiszaborkút községben önhatalmúlag kivégezte(tte) őket.[1] Tettéért az 1939. június 26-án kelt legfelsőbb közkegyelmi elhatározás alapján nem kellett felelnie. Horthy ezen rendelkezésével ugyanis kegyelemben részesített mindenkit, »akiket a kárpátaljai területek állami hovatartozásának kérdésével, illetve az ebből támadt politikai feszültséggel kapcsolatban« jogerősen elítéltek vagy velük szemben eljárás folyt.[2] A csendőrség felügyelője és a Legfelsőbb Honvéd Törvényszék szerint pedig ennek a hét védtelen embernek a legyilkolása ennek számított. Zöldi egyébként az a csendőrtiszt, aki 1942. január 23-án, délelőtt Újvidéken védtelen nők és férfiak legyilkolására ad majd parancsot.”