Hibáztunk a koronavírus válság elején, de Európa mostanra összefogott

„Az elmúlt hetek fenekestül felforgatták világunkat. Egy örökkévalósággal ezelőttinek tűnnek azok az idők, amikor mindenki ment a napi dolgára. Mostanra azonban az olvasók közül néhányaknál tünetek jelentkeznek, sokan ismernek betegeket, és mindannyian aggódunk szeretteinkért.

Jelenlegi helyzetünkben egyedülálló azonban az, hogy mindannyian hozzájárulhatunk a megoldáshoz: mindannyian polgárként, de egyúttal vállalkozásként, városként, régióként, országként és az egész világként.

Igen, ez az igazság: Európát eleinte részben sokkolta a láthatatlan ellenség és a példa nélküli méretű és gyorsaságú válság. A kezdeti hibákra ma is fájó visszagondolni.

De Európa mostanra összefogott. És ezt az összefogást az egész Unióban megnyilvánuló együttérzés hulláma táplálja. Az elmúlt hetekben tanúi lehettünk, hogy nyugalmazott orvosok és ápolók kötelességüknek érezték, hogy segítsenek, és önkéntesek millió állnak készen arra, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek azért, hogy segítséget nyújtsanak. Tanúi voltunk, amint éttermek ételt szállítanak a kimerült egészségügyi dolgozóknak, márkás divatcégek kórházi hálóingeket gyártanak, autógyárak pedig lélegeztetőgépeket állítanak elő.

Ez a rohamosan terjedő szolidaritás képezi uniónk alapját. És ennek az impulzusnak köszönhetően viszontláthatjuk az igazi Európát.

Az együttműködő Európát, amely megvalósítja azt, amit egyikünk sem tudna egyedül elérni. Európa most felveszi a kesztyűt, és nap mint nap teljes erőbedobással küzd azért, hogy a lehető legtöbb életet mentse meg, megóvja az emberek megélhetését és újraindítsa gazdaságainkat.

Az elmúlt hetekben olyan intézkedéseket hoztunk, amelyek még akár nemrégiben is elképzelhetetlenek lettek volna. Minden eddiginél rugalmasabbá tettük állami támogatási szabályainkat, hogy a kisvállalkozások és a nagyvállalatok egyaránt megkaphassák azt a támogatást, amelyre szükségük van. Minden eddiginél többet lazítottunk költségvetési szabályainkon, hogy a nemzeti és az uniós kiadások gyorsan eljussanak azokhoz, akiknek szükségük van rájuk. Ennek segítségével sikerült az uniós intézményeknek és a tagállamoknak 2,8 billió eurót előteremteni a válság leküzdésére – sehol a világon nem került sor ilyen erőteljes válaszlépésre.

És ezen a héten az Európai Unió még egy lépéssel tovább megy. Javaslatot tettünk a SURE elnevezésű új eszközre annak biztosítása érdekében, hogy az emberek megtarthassák állásukat és jövedelmüket, valamint hogy segítsünk a vállalkozásoknak túlélni ezt az inaktív időszakot. Az eszköz 100 milliárd euróval segíti majd a kormányokat abban, hogy kipótolják a jövedelemkülönbséget abban az esetben, ha a munkaadók a munkaórák csökkentésére kényszerülnek – és az önfoglalkoztatók számára is segítséget jelenthet. Segít majd a rászorulóknak a bérleti díjak, számlák és élelmiszerek kifizetésében, és ennek során más vállalkozásoknak is segít életben maradni. 

Az életek megmentéséért vívott küzdelem fokozása érdekében pedig úgy döntöttünk, hogy minden megmaradt pénzt az idei költségvetésben használunk fel. Szükséghelyzeti eszközünk segít majd a létfontosságú orvostechnikai eszközök biztosításában és a tesztelés fokozásában.

Ez is jól tükrözi azt, hogy ebben a válságban nem segítenek a félmegoldások. És ez igaz lesz a következő években is, amikor arra fogunk törekedni, hogy gazdaságunkat kiemeljük a mély válságból.

Ehhez jelentős beruházásokra lesz szükség egy európai Marshall-terv formájában, melynek alapzatát egy erőteljes új uniós költségvetésnek kell képeznie.

Ennek előnyei nyilvánvalóak: az uniós költségvetés bizonyítottan a szolidaritás és a modernizáció eszköze.  Hétéves ciklusa biztonságot teremt a beruházók, és megbízhatóságot minden érintett fél számára.

Mivel azonban a világ teljesen máshogy néz ki most, mint akár néhány héttel ezelőtt, a költségvetésünknek is meg kell változnia. Ez lesz az a meghatározó időszak, amikor a jelenlegi válság által meggyengített gazdaságoknak be kell majd gyújtaniuk a motorjaikat és ismét mozgásba kell lendíteniük egyedülálló belső piacunkat.

A még nagyobb tragédia elkerülésére jelenleg fordított milliárdok és billiók beruházást jelentenek jövőbeli védelmünkbe és generációkat fognak összekötni. Ezért kell a következő költségvetésünk forrásait intelligens és fenntartható módon befektetnünk. Ezeknek a forrásoknak elő kell segíteniük mindannak a megóvását, ami fontos számunkra, és megújítani az európai nemzetek közötti összetartozás érzését.

Életbevágó továbbá, hogy oly módon költsük el, ami beruházást jelent a jövőnkbe – fordítsuk a pénzt például innovatív kutatásra, digitális infrastruktúrára, tiszta energiára, intelligens körforgásos gazdaságra vagy a jövő közlekedési rendszereire. Egy ilyen fajta Marshall-terv segít modernebb, fenntarthatóbb és ellenállóbb Európát építeni. Hiszem, hogy a jelenlegi helyzetből egy ilyen Unió emelkedhet ki – ahogy az történelmünk során minden egyes válságot követően megtörtént.

És ehhez a hatalmas erőfeszítéshez, ehhez az új Európához egy dologra minden másnál nagyobb szükség lesz: az európaiaknak akarniuk kell egy olyan közös jövőt, amelyben kiállunk egymás mellett.

Amit ma látok Európa szerte, az utat mutat és büszkeséggel tölt el. Európa jövőjét az Olaszországba utazó lengyel orvosok jelentik. Az, hogy a csehek 10 000 maszkot küldenek Spanyolországba és más országokba. A repülőgépek, amelyek Észak-Olaszországból Kelet-Németországba szállítanak betegeket, vagy a vonatok, amelyek átviszik az embereket a határokon túlra, hogy ott kezelhessék őket az intenzív osztályok szabad ágyain. A bolgárok, akik védőeszközöket küldenek az osztrákoknak, és az osztrákok, akik maszkokat küldenek Olaszországba. Az első közös európai orvosifelszerelés-készlet, vagy a lélegeztetőgépek és a tesztkészletek, amelyeket együtt vásárolt meg szinte az összes ország Romániától Portugáliáig, hogy azokat Spanyolországba, Olaszországba és más országokba küldjék. Az Unió ereje és szolidaritása érződött akkor is, amikor a külföldön, Vietnámban, Dél-Afrikában vagy Argentínában rekedt több ezer európai ember európai jeggyel utazhatott haza.

A szolidaritás minden egyes ilyen megnyilvánulásával Európa újra feljebb emelkedik egy kicsit. Nincsenek kétségeim afelől, hogy Európa hamarosan ismét talpra áll. Együtt.”