Haza és halandóság

„Még évekkel ezelőtt történt, hogy felhívtam egy régi, iskolai barátomat, akiből időközben érdemes boncmester lett, és megkérdeztem a véleményét az akkor bedobott »szociális temetés« ötletéről. Emlékeztetőül: a mélységesen keresztény és családbarát Fidesz-kormányzat akkor éppen azt találta ki, hogy akinek nincs elég pénze temetésre, az annyit is ér, és szíveskedjen maga lemosni a szerettei holttestét, majd cipelje a koporsót vállán vagy taligán a szegényparcellába, ott ásson sírgödröt, és temesse el. Boncmester barátom rövidre fogott szakmai véleménye az volt, hogy aki ilyet kitalált, az holtbiztosan még életében nem látott belülről halottasházat, következésképpen lila lövése sem lehetett arról, hogyan is nézne ki egy ilyen »szociális temetés« a gyakorlatban.

Bár a »szociális temetésnek« csúfolt nettó szemétséget azóta sem merte a szavakban családbarát kormány hatályba léptetni, már ez is intő jel volt arra, hogy miféle éjsötét pszichopaták grasszálhatnak a minisztériumi folyosókon és a kormányzati agytrösztöknél az élére vasalt konfekcióöltönyeikben. Sejteni lehetett, hogy vészhelyzetben az ilyen alakok mire lesznek majd képesek.

Nos, a várakozásokat is túlteljesítette Orbán Viktor kormánya: még be sem robbant az igazi tömeges járványhelyzet, a »senkit sem hagyunk az út szélén« nagyhangú kabinetje azonnal, rezzenés nélkül lepöckölte magáról a sok ezer súlyos, krónikus beteg idős magyar ember ápolásának feladatát, és küldte őket »haza«. Ahol a sárgára aszalódott, sorvadt lábuk nem lóg bele a kórházban miniszterelnököt játszó Orbánról készült propagandavideók képébe, és nem rontják az immáron a Kubatov-lista mellé előléptetett Szent Járványügyi Statisztikát. Mindezt a szavakban tetterős, ám tettekben harmatgyenge kormányzatunk fura ura most is képes volt »kellemetlenséggel járó katonai műveletnek« meg »ágyfelszabadításnak« nevezni.”