„Több mint egy hónapja vezették be a koronavírus-járvány miatti korlátozásokat, és mindenki másként viseli a bezártságot. Vannak, akik már-már depresszióba esnek, vannak, akik még türelmesek, de annyi bizonyos, hogy mindenkinél jelentkeznek hangulatváltozások – amikor még optimisták tudunk lenni, bízunk benne, hogy hamarosan véget ér a járvány, illetve amikor azt érezzük, sosem lesz ennek vége. S hogy mindig találjunk érveket az aktuális hangulatunkra, elég, ha elolvasunk egy-egy kutatást, elemzést, prognózist, politikai nyilatkozatot. Mert ezekből megannyi született, szinte minden órában megjelennek a »kutatók állítják«, »elemzők kiszámolták«, »szakemberek szerint« kezdetű jóslatok, grafikonokkal.
Egy klasszikus kérdés jut eszünkbe, nevezetesen, hogy mennyi kettő meg kettő. Erre mindenki tudja a választ: négy. Ám ha egy könyvelőtől kérdezzük, akkor így válaszol: mennyi legyen? Valahogy így vagyunk most a kutatásokkal, elemzésekkel is, olyan »eredményt« akarunk, ami igazol bennünket.
Derűlátó pillanatunkban számtalan prognózis igazolja hangulatunkat: már túl vagyunk a csúcson; hamarosan nyitnak a boltok; heteken belül feloldhatják a korlátozásokat; hatékonynak bizonyulnak bizonyos gyógyszerek a koronavírus legyőzésében stb. Ha pedig komorak és borúlátóak vagyunk, semmi gond: erre az esetre is megannyi kutatás és előrejelzés áll a rendelkezésre: »a koronavírus örökre velünk marad«; »sosem lesz már olyan az életünk, mint előtte volt«; »a neheze még csak most jön«; »a tömeges megbetegedések fázisa előtt vagyunk«; »több ezer lélegeztetőgépre lesz szükség«; »a világháborúhoz hasonló gazdasági visszaesés jöhet« stb. Lehet választani…”