Elolvastuk Gyurcsány könyvét, hogy Önnek már ne kelljen!
Krimit írt a volt miniszterelnök, van benne egy Ferenc néven felszentelt homoszexuális, kiugrott, véres kezű pap, és még sok más ínyencség.
Plurális viszonyokban szokás mondani a politika morális állapotáról, hogy mindig van lejjebb. Tartalomban és stílusban egyaránt.
„Kupleráj a tesztek ügyében, görcs rángatta útonálló miniszterelnök, mindenről Orbán Viktor tehet, a kormány miatt is halnak meg emberek – csak néhány ízléstelen pillanat a Demokratikus Koalíció gyűlölettől túlfűtött politikai megszólalásaiból. A kisebbségi komplexusban szenvedő ellenzék leghangosabb és ma már – érthetetlen módon – legnépszerűbb formációjának politikusai a válság alatt sem röstelkednek hergelni az embereket – hasznot remélve a járvány okozta szenvedésből. Az emberiség történelme során, a háborúk okozta tragédiák közepette mindig is húzták szekerüket »a korszak Kurázsi mamái«, akik hasznot reméltek mások gyötrelmeiből. Most a liberális demokrácia és a véleménynyilvánítás szabad volta, illetve a politikai pluralizmus (amely utóbbi örvendetes állapot!) »mellékhatásként« már a politika világában is megjelentek a haszonlesők, a harácsolók. Persze mindehhez kell emberi aljasság is, hisz a többség inkább a szolidaritás és az összefogás pártjára áll, de – sajnos számtalanszor elmondhattuk már – az erkölcsi mélypontot nem látni még, hisz az ellenzék ismét mélyebbre ásta önmagát.
Plurális viszonyokban szokás mondani a politika morális állapotáról, hogy mindig van lejjebb. Tartalomban és stílusban egyaránt. Leginkább, ha a gyűlölet nagymestereiről, a marxista és kommunista eszméken szocializálódott baloldalról vagy a leszakadt, »álracionalitás« trónjáról a nép közé, a valóságba orral belebukfencező liberálisokról van szó. A két szélsőség, amelyek a társadalmi felforgatást tartják céljuknak, azaz az egyenlőség látszatát hirdető és a szabadságot a normalitás határán túl is kergető ideológia képviselői ugyanis frusztráltnak érzik most magukat Európa-szerte és minálunk is. Hisz a liberalizmus által működtetett, globalizmusnak nevezett szellemi építmény alapjai megremegtek, az általuk gyűlölt, hagyományos együttélési formák a bajban megszilárdultak, míg a baloldali internacionalizmus részéről oly rettegett nemzetállamok ismét erőre kaptak. A zavartságukból pedig alpári felindultság, kocsmaszínvonalú gyűlölködés és önsorsrontó, illetve saját magukat és a környezetüket mérgező indulatok születnek.”