Az Egészségügyi Világszervezet lejáratja az egészségügyet

„Az emberek és magatartásuk megváltoztatásának imperatívuszát képviselő WHO mindig is egyfajta kereszteshadjárat-központként működött. Politikát vitt az egészségügybe, hogy megvalósíthassa világmegváltó céljait. Ezt a törekvést már Brock Chisholm, a WHO első főigazgatója (1948-1953) is világosan kifejezésre juttatta. Chisholm vezető szerepet játszott abban, hogy a WHO alaposan kibővítse az egészség fogalmát. Már 1948-ban úgy fogalmazott, hogy »újfajta állampolgárra van szükség, ha azt akarjuk, hogy az emberi faj fennmaradjon«. Azt is hozzátette, hogy az állampolgári elkötelezettségnek »az egész világra ki kell terjednie«.(3) Chisholm globalista személete azt diktálta, hogy az embereket szakítsák el szűk nemzeti elkötelezettségüktől és világpolgárrá neveljék át őket.

A WHO ideológiája mindig is a társadalmi egészség fogalmára épült, amelyben nem annyira az egészséges egyén volt a cél, mint inkább az egészséges társadalom. Ez az ideológia azzal a szerencsétlen következménnyel járt, hogy egészségügyi tényezőnek tekintette az emberi magatartást, mégpedig olyan nagy mértékben, hogy már nem volt képes különbséget tenni az élet mindennapi létproblémái, illetve az emberek egészségét fenyegető valódi veszélyek között. Ezzel magyarázható, hogy a mostani világjárvány kellős közepén miért találta a WHO szükségesnek kioktatni az embereket az alkoholfogyasztás ártalmairól.

Mármost a világnak olyan nemzetközi egészségügy szervezetre van szüksége, amely képes hatékonyan összehangolni az emberi életeket fenyegető veszedelmekkel szembeni erőfeszítéseket. Így hát minél mihamarabb találnunk kell valami újat a WHO helyett.”