Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
A kommunistáktól és a nyilasoktól a liberálisokig terjedő szivárványkoalíció minden tagja mindig is összekeverte a hangulatjavító intézkedéseket a gazdaságpolitikával.
„Folyamatosan jelenti be a kormány a gazdaságvédelmi akcióterv részleteit. Reménytelen és értelmetlen ellenzéki bírálatok következnek majd, amelyeknek az lesz a lényege, hogy sokkal több pénzt kellene elkölteni és azt nem a gazdaság újraindítására kellene fordítani, hanem segélyként odaadni az »embereknek«. A kommunistáktól és a nyilasoktól a liberálisokig terjedő szivárványkoalíció minden tagja mindig is összekeverte a hangulatjavító intézkedéseket a gazdaságpolitikával. Pontosan ugyanazt csinálnák most is, amit mindig. Eladósítanák az államot, miközben az aktuális kihívásokra nem reagálnának, és hagynák, hogy a multinacionális vállalatok kimaradjanak a válságkezelésből és persze a közteherviselésből. A gazdaság magyar tulajdonú részét pedig jó szokásuk szerint ellenségként kezelnék.
Érdemes visszaemlékezni arra, hogy a magyar baloldal a kormányzati hatalom birtokában mit kezdett a gazdasággal és hogyan kezelte a saját gazdaságpolitikája által 2002 után létrehozott gazdasági válságot, illetve mire volt képes 2008 után. Csak, hogy biztosak legyünk benne, nem kell hallgatnunk rájuk és a „közgazdász” holdudvarukra. A baloldal 2002-ben egy jelentős pluszt tartalmazó költségvetést és alig 50 százalék feletti államadósságot örökölt, és nem mellesleg tanulhatott volna abból, hogy az „orosz válságot” hogyan kezelte az első Orbán-kormány. A »száznapos program«, amelyet egyszerre lehet osztogatásnak és fosztogatásnak is nevezni, azonnal olyan aknákat helyezett el a következő évek költségvetéseibe, különösen az önkormányzatokéba, amelyek végigkísérték a nyolc éves »kormányzásukat«.”