A családunk és a hazánk

„Arnold Toynbee, az angol történetfilozófus a XX. század derekán kiemelkedően fontos megállapítást tett az emberi civilizáció fejlődéséről. Úgy vélte, hogy az egyes társadalmakat a történelmi kihívások, pontosabban az azokra adott válaszok mozdítják ki viszonylag nyugalmi (Toynbee nézete szerint hanyatlás felé tartó) helyzetükből.

Ha a kihívás túl erős, amilyen például a magyar államot érte a XVI. században az oszmán hódítással, akkor a társadalom megroppan, vagy akár össze is omolhat, ahogy a közép-amerikai indián államok a spanyol hódítás nyomán. A túl erős kihívás tehát káros a társadalomra.

Toynbee folytatta a gondolatot. Úgy látta, hogy ha a kihívás túl gyenge, akkor a kérdéses társadalom könnyedén elhárítja, nem kényszerül arra, hogy érdemben megváltozzék, kidolgozza a változott körülményekhez való alkalmazkodás módszereit. Maga a gyenge kihívás tehát nem okoz kárt, ám hozzájárul a társadalom immunrendszerének ellustulásához, végső soron a hanyatláshoz. Mi tehát a fejlődés motorja?”