Trianon után 100 évvel: hogy áll Románia? És Magyarország?

„2018 májusa környékén azt mondták nekem, hogy az Európai Bizottság folyosóin, Brüsszelben Leonard Orban elnöki tanácsadót »the good Orban«– nak nevezik, hogy megkülönböztessék a »bad Orban«–tól, azaz Orbán Viktortól, a budapesti kormányfőtől.

Eltelt másfél év és az Európai Néppárt múlt év végi, zágrábi kongresszusán tartózkodó Ludovic Orban kormányfő szájából is megtudhattuk, hogy a néppárti kollégái a »jó Orban«-nak (the good one) nevezzik őt, hogy megkülönböztessék a gonosz Orbántól (the bad one), a magyar kormányfőtől . Sőt, egyes román újságíróknak köszönhetően ez a különbségtétel a nemzetközi sajtóba is bekerült. Világos, mondtam magamban, két testvérrel a bukaresti hatalmi központban, akiket az európai elitek »jó Orbánok«-nak tartanak és Orbán Viktor mellett, akit ugyanazok az elitek lenézően »gonosz Orbán«-nak neveznek, Románia pontosan a román –magyar kapcsolatok bonyolult történelmének legfontosabb évében „fogja megelőzni” Magyarországot.

Hiszen 2020 számunkra a trianoni szerződés (az 1920. június 4-i békeszerződés, mellyel az egész világ elismerte Erdély és a Bánság Egyesülését Romániával) centenáriumának ünnepét hozza el nekünk, magyar szomszédainknak pedig az ugyanazon szerződés óta eltelt 100 évről való megemlékezés szomorúságát. Nyilvánvaló, hogy ebben az évben nem kerülhetők el a két állam összehasonlításai, egymáshoz viszonyításai, a mindkét fél által e száz év alatt elért győzelmek és kudarcok felsorolásai. A Trianon óta eltelt első száz év mérlegének elkészítésének kísértése valós és egész évben megnyilvánul.

Így aztán felszerelkeztem pattogatott kukoricával, Coca-Colával és nekiálltam kiélvezni azokat a híreket, melyek bemutatják Románia nemzetközi szupremáciáját a magyarországi elszigetelt diktatórikus rezsimmel szemben. Azt hittem, hogy a leglátványosabb különbségtételt fő szövetségesünk, az Egyesült Államok hozzáállásában fogom felfedezni. Nos, azt tudniuk kell, hogy a magyarok mindent elkövettek az amerikaiak feldühítéséért, mi viszont ellenkezőleg, minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy a stratégiai partnerek kedvére tegyünk. Szóval, válasszunk ki néhány kritériumot az amerikaiakhoz való közeledésre, illetve a tőlük történő eltávolodásra és hasonlítsuk össze a bukaresti diplomáciát a budapestivel.”