„A kormány a nemzeti bank javaslatait megfogadva meghozta az első döntéseit. Mire irányulnak ezek az intézkedések, mi a céljuk?
A fő cél, hogy megőrizzük a munkahelyeket, és ezen a téren mindenkinek vannak feladatai. A kormány már megtette a dolgát, és lemondott az adókról és járulékokról bizonyos ágazatokban. Azonban a cégeknek is van sok dolga. Például a szállodaiparban ne eresszék szélnek a munkaerőt, mert akkor, ha újra jönnek a turisták, akkor nem lesz, aki takarítson vagy főzzön. Nem lehet csak egyszerűen kirúgni az embereket; inkább meg kellene állapodni a munkavállalóval. Például szóba jöhet átmeneti bércsökkentés vagy munkaidő-rövidítés. A lényeg, hogy megőrizzük a munkahelyeket, mert a gazdaság alapja nem a gép, nem a komputer, hanem az ember. Ennek ki kell majd találni a jogcímét – például leállási szabadság. Ilyenkor például lehetne 50-60 százalékos bért fizetni, így egy-két hónapig ki lehet bírni anyagilag.
Amerikában jelenleg – mint nálunk – egy nemzeti kormány van hatalmon. Azonban ott mintha más úton indultak volna el.
Igen, és egy nagyon szimpatikus lépést csinált Trump elnök. Minden családnak küld egy 1000 dolláros csekket.
Ilyesmit nem kellene nekünk is megtenni? Ha persze nem is 1000 dollárt.
Amerikában más a gazdaság-filozófia: ott a munkaadók azonnal kirúgják az alkalmazottat, ha nincs rá éppen szükség. Nálunk azonban történelmileg nagyobb a szolidaritás a munkaadók és munkavállalók között. Amerikában ez nincs így, a vállalkozói szabadság szent és sérthetetlen. Viszont pénzt tud küldeni, amivel ellesznek egy darabig a munkanélküliek. Ott ez a helyes megoldás.
Szóval úgy véli, hogy nálunk semmi szükség a társadalmi szolidaritás ezen formájára?
Legfeljebb a legalsó rétegeknél tudok ilyesmit elképzelni. Igaz, hogy az elmúlt időben jelentősen csökkent a szegénység, de azért alul van még sok baj. Itt lehet, hogy elő kell venni szociális szempontokat is.
Ez mind szép, de mindennek a végén ott lesz egy egyenleg. Mennyibe fog ez nekünk kerülni? Vagy még korai ez a kérdés?