„Mi maradnánk a Tizenkét pont fölvezető gondolatánál: »Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés.« Vágyott akarat, hogy a hétköznapok dolgai fölött legyen egy közös, nemzeti cél, amely összetart bennünket. Mert a magyar milliónyi irányba húzó vágyait ma is átkarolja az a közös akarat, hogy szabad nemzetként élhessen a saját független államában. Pontosan fogalmazott Szabó Dezső: »Minden magyar felelős minden magyarért!«
Ezt a Pilvax vezére tudta legjobban. Petőfi Sándor több volt egy lánglelkű forradalmárnál. A forróvérű költő legbőszebb pillanataiban is távolabbra látott kortársainál. Bölcsessége ott ragyogott indulatos sorai mögött is. A zsenik tudják: lelkesíteni önmagában kevés, lángot lobbantani – március tizenötödikét csinálni – más is tud, ám parazsat őrizni csak kevesen… Megírni, elszavalni a Nemzeti dalt, megszerkeszteni, kinyomtatni a Tizenkét pontot, »csupán« a dolgok eleje – megzabolázni, alkalmas utat szabni a begyújtott vágyaknak, az az igazi kihívás. Csak így szavalhatjuk hitelesen a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a refrént: »Rabok tovább nem leszünk!« (A magyar história szereplői ritkán hallgattak Petőfire. Sorsfordulóink rendre megtorpantak a szelíd nyesésnél, lombtördelésnél – a gyökér kiásása előtt már elfogyott a bátorság. Illetve dehogy, a bátorság az megvolt. Talán inkább túl gyorsan felejtünk, és korán megbocsátunk. Hiszünk, akiknek nem szabadna hinnünk. Ha meg nem a túlerő győz le bennünket – kaméleonok csalnak lépre. Olykor meg egyenesen magunk kérjük vissza megnyomorítóinkat. Ki érti ezt? Csatákat nyerünk, de háborúkat veszítünk. Hinnünk kellene a Költőnek!)
A szabadságharcra kényszerített forradalom bukása dacára történelemformáló mozzanata lett a magyar históriának. A rákövetkező esztendők március tizenötödikéi az idők során mérföldkővé, amolyan totemoszloppá nemesedtek. Jó és rossz időkben, háborúban és békében, diktatúrában és demokráciában, jólétben és éhínség során mindig, mindenütt ugyanazt az üzenetet hordozták, s hordozzák ma is. Most, a koronavírus-járvány idején talán még jobban. Ha furcsán hangzik is, ez a nem tervezett, szörnyű világjárvány jó alkalom lehet arra, hogy öntudatosabbá tegyen egy nemzetet. Ahogyan arra is lehetőséget nyújt, hogy a bajt meglovagolni akarók visszaéljenek vele… Lássunk tisztán és válasszunk!”