„A koronavírus-járvány döbbenetes tanulsága, hogy az Európai Unió morális értelemben nem létezik. Nem meghalt, mert nem is létezett soha. És bár ezt a liberális és neokommunista megmondóemberek mindeddig olyannyira nem tartották fontosnak, hogy éppen egyik legfőbb törekvésük volt a morál és az ebből fakadó felelősség száműzése a közgondolkodásból, a járvány drámai könyörtelenséggel mutatott rá ennek primátusára. Akár azt is mondhatnánk, válságos helyzetben a politikai, gazdasági, kulturális és egyéb megfontolásokat messze felülírja a morál és az ebből fakadó felelősség.
Az unió életképtelenségét, vagyis azon tulajdonságát, hogy nem tud és nem is akar általános, térségi (tágabb értelemben nemzeti) felelősséget vállalni az itt élő emberekért, már a török határnyitogató gesztusra és a kétségbeesett görög határvédelemre való reagálás bénultsága is jelezte, de tökéletesen a koronavírus-járvány idején vált láthatóvá. Kiderült, hogy az unió fennen hangoztatott elvei üres szólamok csupán, hiszen ha igazán nagy a baj, az egyes országok azonnal szuverén módon reagálnak. Ki-ki a saját nemzetét védi, sőt kimondhatjuk, hogy kölcsönösen fölmondják a szolidaritást is egymással. Az országok lezárták határaikat egymás előtt, megtiltották még a szomszédos országok lakosainak is a belépést, és mindenki a saját elképzelése szerint igyekszik kezelni a válságot.
Az Európai Unió vezetői pedig béna kacsaként sodródnak az eseményekkel, képtelenek kezdeményező erővel fellépni, tevékenységük kimerül az eseményekre való gyönge reagálásokban. Ma Európában és szerte a világon a nemzetállamok (a földrészállamok is azok) reneszánszát látjuk, ugyanis a morális felelősség nemhogy emberiségszinten, de még földrészszinten sem létezik. Márpedig ha nincs európai morál és abból fakadó felelősség, hanem csak nemzetállami morál és abból fakadó felelősség van, amint most világosan látjuk; ha veszélyes és ártalmas, ezért elutasítottá vált a nemzetek közötti szolidaritás, akkor az Európai Unió csupán fikció. Szellemes gazdasági és jogi konstrukció, érdekes kulturális kísérlet, de semmi több.”