Értem és valamennyire érzem is a Brexithez vezető lehetséges motivációkat. Dehogy ítélkezem.
„Többedszer nézem vissza a London utcáit elárasztó tömegről készült videókat. Mintha csak Szilveszter napja volna, hangosan számolnak vissza, aztán örömujjongásba törnek ki, mert Nagy-Britannia elhagyta az Európai Uniót.
Így döntöttek. Mondhatnánk, az ő dolguk. Keresem az okokat. Olvasok ezt és azt. De valójában mindig ugyanoda lyukadok ki.
Volt egyszer a Brit Birodalom. A világ valaha létezett legnagyobb lakosságú és gazdaságú hatalma. Ez évtizedek óta a múlté.
De generációk nőttek fel abban a hitben és valóságban, hogy London a világ közepe. És bár mindez a múlté, de az érzés, benne talán némi felsőbbségi tudattal, áthagyományozódik.
Mint a mi fájdalmunk Trianon miatt.
És akkor mi, britek legyünk egy a sokak közül, mi több, Brüsszel alattvalói? – na azt már nem. Gyanítom, ezt gondolhatják sokan odaát.
Értem és valamennyire érzem is a Brexithez vezető lehetséges motivációkat.
Dehogy ítélkezem.
Én azt látom, hogy egyre több dolgot csak közösen tudunk megoldani. Ha ez tényleg így van, akkor nem külön-külön kell keresni a válaszokat, hanem együtt.
Most a britek másként döntöttek.
Saját útjukon akarnak járni. Ti mit gondoltok?
Jó utat!”
Jövő hét szerdán Brüsszelben kerülhet sor a találkozóra Mark Rutte NATO-főtitkár és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között, amely a békefenntartó erők Ukrajnába küldésének lehetőségeiről fog szólni.
Egyik napról a másikra jobb helyzetbe fog kerülni a keleti szomszédunk.
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
Európát valójában a brüsszeli bürokraták árulták el, véli a többség.
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
Konkrétan fogalmazott a magyarellenes EP-képviselő.
A magyar klasszis lecserélésekor 2–1-re még a Fulham vezetett.
A szomszédos ország még így sem jutott be a „bezzegek” közé.
