„Ha a kommunizmus és minden totális eszmerendszer lényegét el akarnám magyarázni az unokáimnak – márpedig el akarom –, akkor azt mondanám: a diktatúra nem csak hogy elveszi tőlünk a lehetőséget, hogy magunk döntsünk arról, csodálatosak legyünk-e vagy szörnyűek, de helyettünk dönt arról, hogy legyünk mindenképpen szörnyűek.
A kommunizmus ugyanis a döntés szabadságától fosztott meg bennünket és szörnyű világot teremtett. Bár nemes célokra hivatkozott, mindent el akart pusztítani, amitől súlya van az emberi létnek. Arctalan és akarat nélküli emberek tömegében igyekezett feloldani bennünket. Semmi nem számított. Százmillió halott és további százmilliók, akiket megfosztott a szabad döntés lehetőségétől, akiket remény nélküli vegetálásra kényszerített. Egyenlővé akart tenni mindent és mindenkit, függetlenül attól, hogy olyan sokfélének teremtettünk, hogy ez a sokszínűség a valódi erőnk.”