„Gyerek- és szülőgenerációk sokasága ment rá azóta, hogy az Orbán-párt nem hajlandó elfogadni az 1985-ös (!) oktatási reform alapját: azt, hogy nem egy párt dönti el, mit kell tanítani az iskolában; hogy a plurális demokráciában nincs kötelezően oktatott állami ideológia, és legfőképp, hogy a központilag előírt tanterv, tankönyv és oktatási módszer biztosan nem alkalmas százezernyi különböző diák oktatási/nevelési igényének kielégítésére.
A magyar iskolának ma (azon túl, ami már 1985-ben is megvolt) az a fő baja, hogy a belőle kikerülő diákok jó része nem tud készségszinten írni, olvasni, szöveget értelmezni és számolni – vagyis nem képes az önálló ismeretszerzésre –, miközben öt év múlva a ma ismert szakmák fele eltűnik. Mindenki, aki most iskolába jár, rá fog kényszerülni, hogy az élete során újabb és újabb kompetenciákat sajátítson el, ám a mi iskoláink a tudásgyűjtés képessége helyett olyasmire tanítják meg, ami biztosan elmúlik: Orbán Viktor világszemléletére, bemagoltatva a nebulókkal az említett úr és tanácsadói kedvenc vers- és olvasmányélményeit.
Ezzel a mostani, titokban készült ál-NAT-tal oda kanyarodunk vissza, ahol 1985 előtt tartottunk. És ha reménykedünk is, hogy az oktatás tudatos, szándékos szétverése csak a rendszert, és nem az egész országot fogja eltemetni, biztosak lehetünk benne, hogy az árat – újabb generációk megnyomorítása formájában – mindannyian meg fogjuk fizetni.”