„Kedves egybegyűltek, kedves társaim,
bármilyen csábító, most nem fogok arról beszélni, hogy milyen történelmi fordulat volt a tavalyi év a Momentum számára és arról sem, hogy mennyire megváltozott sokunk élete.
Pedig kellene erről is, mert valóban történelmi volt és valóban nagyon megváltozott.
Rengeteg munkánkba került, amiért köszönet Nektek, akik itt vagytok, és azoknak, akik szintén rengeteget dolgoztak, de most nincsenek itt.
Úgyhogy ragadjuk meg az alkalmat és tapsoljuk meg magunkat, magatokat.
Megtiszteltetés veletek dolgozni. Erőt ad, hátteret ad. És kihívás, aminek nem könnyű megfelelni.
Büszke vagyok arra, hogy ennek részese lehetek.
Most viszont inkább arról a munkáról beszélnék, ami előttünk áll. Hogy végre megmutathatjuk: nemcsak beszélünk arról, hogy jobban csináljuk, hanem tesszük is. A szavainknak eddig is volt fedezete: megtettük azokat a dolgokat, amelyekről beszéltünk.
Megcsináltátok a Nolimpiát, megcsináltuk az EP-választást és megcsináltuk az önkormányzati választást. A részleges kivétel az országgyűlési választás, de ott is elvégeztük azt a munkát, amelynek tapasztalataira alapozva azóta működünk és amely a sikereket eredményezte.
A munkáról beszélnék tehát, ami ránk vár.
Sokszor mondjuk, hogy a ránk bízott városokban nyújtott teljesítményünk nagy mértékben meghatározza a Momentum és az ellenzék 2022-es választási esélyeit.
Ez irtózatos nagy felelősség.
Ennek a felelősségnek meg fogunk felelni.
De van egy ezzel összemérhető felelősségünk is: a ránk bízott városokat nemcsak a sikeres 2022-es szereplés előfeltételeként kell jól vezetnünk.
Azért is jól kell vezetnünk, hogy ezekben a városokban jobb legyen élni, mint korábban.
Hogy hasznosabban költsük el a rendelkezésre álló szűkös költségvetést.
Hogy véget vessünk a haveri uralomnak.Hogy megmutassuk, mit értünk azon, hogy jobban bevonjuk a választókat a döntéshozatalba.
Hogy megmutassuk, mit értünk átláthatóságon és részvételiségen.
És különösen arról a munkáról szeretnék beszélni, ami alpolgármesterként, esetemben főpolgármester-helyettesként vár ránk.