Most szavaztunk a kilépési nyilatkozatról, ami véglegessé teszi a Brexitet

Rengeteg dologról beszélhetnénk a Brexit kapcsán ‒ arról, hogy milyen károkat okoz a felelőtlen, populista politika, vagy arról, hogy igazságos-e az, hogy egy hajszálnyi, 52%-os többség döntése megpecsételi az elsöprően maradás-párti brit fiatalok jövőjét.

De hadd emeljek ki ma egy személyes szálat.

Hetvenhárom brit európai parlamenti képviselővel közösen kezdtük meg ezt a ciklust, az ő munkájuk itt véget ért. A mi frakciónkban, a Megújuló Európában tizenhat Liberális Demokrata képviselővel dolgoztam együtt. Vezetőjükkel, a képen szereplő Caroline Voadennel az élen mind inspiráló, ízig-vérig Európa-párti emberek, és többen közülük a barátaimmá váltak.

Nehéz volt könnyek nélkül végigülni a mai utolsó frakcióülésüket, ahol Sheila Ritchie skót képviselő személyes búcsúzó képeslapja várt az asztalomon ‒ vagy meghallgatni a londoni barátom, Luisa Porrit búcsúvideóját, ahol arra kér minket, küzdjünk tovább helyette is egy jobb és kedvesebb világért. Vagy búcsúként felállva, kézenfogva, közösen énekelni a ballagásokról ismert »Auld Lang Syne«-t a szavazás után.

Történelmi hibának tartom, hogy az Egyesült Királyság elhagyja az Európai Uniót, de a britek döntése végleges, és az Európai Parlament ezt tiszteletben tartja. Felelősségünk volt elkerülni a megállapodás nélküli kilépést, ami mindkét félnek sokkal károsabb lett volna. Ezért én is igennel szavaztam a megállapodásra.

Az egyik skót zöld képviselő, Alyn Smith egy kérést fogalmazott meg felénk: »leave a light on« vagyis: hagyjátok égve a lámpát, hogy hazatalálhassunk. Ki tudja ‒ lehet, hogy egyszer még hazatalálnak.

A mi feladatunk, hogy fenntartsuk ezeket a barátságokat, ezeket a fontos együttműködéseket az Európa-párti brit barátainkkal. És tovább kell dolgoznunk azon, hogy képviseljük az Egyesült Királyságban élő uniós állampolgárok, köztük a magyarok jogait.